-Internal Pain- {l.h} BEFEJEZETT

-part18-

-Hoppá-

- Luke?- képedt el Amy.
- Amy én meg tudom magyarázni!
- Ugyan mit Luke? Elengedlek, hogy beszélj vele..erre bejövök és vele smárolsz?!- a lány szemei könnybe lábadtak.
- Amy..ez nem Luke hibája hanem az enyém!- szólaltam meg végül én, halálosan nyugodt hangomom pedig még magam is meglepődtem.
- Te inkább megse szólalj!
- Én ne szólaljak meg? Nem tudom, hogy ki is fecsegte ki azt Lukenak, hogy én érzek valamit iránta!- ekkor esett le mit is mondtam. Azonnal abba hagytam a dumát és lehajtottam a fejem. Basszus...
- Tudom és sajnálom! De tudod ez még nem jelenti azt, hogy megcsókolod a pasim!
- A pasid?- nézdem Lukera és Amyre felváltva.
- Igen..Tegnap óta együtt vagyunk..
- Oh..gratulálok!- hagytam ott Őket majd Amyt kikerülve elhagytam az épületet majd a kórház területét. Elegem van abból, hogy átvernek..igazából most éppen csak kurvára megbántottak. Komolyan bocsánat, hogy élek!
A városban bolyongtam egészen éjfélig. Elfáradtam így vissza mentem a szobámba amit az imént dühösen hagytam el.
Mikor beértem nem várt meglepetés fogadott.
Luke az ágyamon ült és az egyik közös képem nézegette anyával.
Érkezésemre felkapta a fejét. Várta, hogy elküldjem vagy valami..de nem tettem. Láttam szemeiben, hogy teljesen össze van zavarodva. Inkább csak fogtam magam és leültem mellé.
- Gyönyörű asszony volt..
- Igen az.
- Büszke volt rá biztosan, hogy ilyen csodás lánya van..- mondta halkan.
- Imádtam. A munkája mellett kevés ideje volt ránk, állandóan rohant..de jó anya volt!- vettem ki kezéből a képet, majd ujjammal végigsimítottam anya arcán majd vissza raktam az éjjeli szekrényre.
- Hiányzik a..- nem fejezte be mert elgondolkodott.
- A mi?
- A..múlt?
- A múlt?
- Minden ami régen volt..
- Nos..nem teljesen. De a házat amiben felnőttem látnám szívesen még egyszer.
- Ha megkérlek, hogy tarts velem..mutathatok valamit?- bólintottam. Megragadta karom, majd lementünk a kórház élé. Nem tudom miért jöttem vele..haragudnom kéne rá..de nem tudom. Bár mennyire akarom..nem megy.

Luke elkezdett SMS-ezni majd elrakta telefonját és fogott egy taxit. 10 perc utazás után ismerős környékre értünk. Berezeltem. Ugye nem?
Nem sokkal később egy ház előtt álltunk meg..ami..a mi régi házunk volt. Kifizette a taxit majd ott álltunk a ház előtt.
- Miért hoztál ide?
- Te mondtad hiányzik a ház..nos itt van!
- És hogy jutunk be?
- Ezt- lengette meg a ház kulcsait- nem az íróasztal fiókodban kellene tartanod mert megtalálja bárki..ahogy a gyerekkori naplód is!
- Igaz..- fújtam ki a levegőt, majd remegő kezekkel elvettem a kulcsot és a zárba helyeztem. Elfordítottam mire az kattant egyet. Lenyomtam a kilincset, majd beléptem. Minden üres volt..apa elvitte a bútorokat.
- Így inkább kísértetijes minthogy otthonos!- poénkodik Luke.
- Az.
Fogtam magam és felmentem az emeletre. Először a húgom szobájába mentem, majd a szüleimékébe. Minden szép emléket felidéztem. Igaz szemem bekönnyezett de nem sírtam..ugyanis nincs miért. Hiába sírok..anyáék nem jönnek vissza.
- Mehetünk..
- Várj..mindenhol voltunk, csak a Te szobádban nem! Menjünk már be!
- Nem akarok!
- Miért?
- Mert ott nincsenek szép emlékeim..- hajtottam le fejem. Luke vette a lapot, hogy az önbántalmazásomra gondolok és arra a korszakomra.
- Ajh..- sóhajtott majd közelebb jött és átölelt. Sose figyeltem meg de mikor átölel eltűnök karjai közt. Luke körülbelül másfél fejjel magasabb ami annyira nem sok mégis óriásnak néz ki mellettem.
- Na és..Amy? Mi lett vele?
- Emma mi..kibékültünk...

........

Oh shit...Lemma shipperek szorri..://
Viszont remélem azért tetszett a részecske!!4!4! Elírásokért bocsi
Na és még valami lenne ha szeretnétek és van időtök nézzetek bele szofitrubin könyvébe :)))) pusszantás embik❤❤❤❤

Ui.: páran kérdeztétek milyen sorozat ez amiből szereztem a giffeket és a helyszíneket egy két szereplőt stb.
Red Band Society címen találjatok és akit érdekel annak mondom hogy indavideón érdemes nézni. Feliratos és csak 1 évad van belőle..na de elegetek van már gondolom a dumámból szóval ja...ennyi..😁❤❤❤❤