-Internal Pain- {l.h} BEFEJEZETT

-part5-

-Bocsánat-

Az ebédlőbe tartottam éppen le, mikor kiabálásra lettem figyelmes.
-Emma!- nevem hallatára hátra fordultam. Jenna tünt fel a tömegben.
- Jenna?
- Beszélnünk kell!
- Oké.
- Mi a baja van Lukenak?
- Én tudjam?
- Csak mert veled volt egész reggel.
- És?
- Elbambul állandóan. És mindig viccelődünk a néha bunkó stílusa ellenére. De most olyan mélabús.
- Kérdezted őt?
- Igen de az volt a válasza, hogy Emma tudja.
- Veszekedtünk ennyi.
- Beszélj vele.
- Miért is?
- Csak kérlek próbáld meg.
- Rendben!- adtam be a derekam.
- Köszönöm!
..

Az asztalnál ültem és ismét csak az ételt bámúltam. Luke és a doki szavai jártak a fejemben. De főleg Lukeé. Fogtam a tálcám és arrébb toltam majd felkönyököltem az asztalra és az arcom tenyereimbe temettem.
Idegesítenek az érzések amiket Luke vált ki belőlem. Nem szoktam ilyen hamar ideges lenni és mikor megnevetetett...senkinek sem sikerült ilyen könnyen még...
Sóhajtva felálltam, visszavittem az érintetlen ételt, majd az udvart céloztam meg. Hisz Luke hol máshol lehetne? Ő maga mondta, hogy nem bírja az orvosokat. Jenna meg nincs az irodában így az zárva van.
Mikor az udvarra értem a végében egy fa mögött megpillantottam Luke szőke tincseit.
Mikor oda értem hozzá csak leültem mellé de egy szót sem szóltam.
- Azt hittem nem akarsz többet látni...- szólalt meg végül ő.
- Hallom duzzogsz.
- Nem duzzogok!- nézett rám mérgesen.
- Akkor meg?
- Csak segíteni akartam és rosszúl esett az amit mondtál.
- Miért akarsz te nekem segíteni?
- Mert...pff fogalmam sincs. Öszíntén nem tudom mivan velem Emma. Úgy érzem kötelességem segíteni neked.
- Én annyit tudok, hogy fura vagy Lucas.
- Te is. De én miért?
- Egyszer bunkó vagy velem máskor meg kedves.
- Na pont erről beszélek. Nem értem saját magam.
- Sajnálom, hogy leszoltalak..csak a sok gyógyszertől hagulat ingadozásaim lesznek. És kissé az orvos is kiakasztott a dumájival.- sokáig nem szóltunk egymáshoz. Én a füvet tépkedtem, Ő pedig a kavicsokat dobálta.
- Emma!- hallottam meg valaki hangját mögülünk. Megfordultam majd az egyik nővér állt velem szemben.
- Igen?
- Jenna az irodájában vár!
- Mitörtént?
- Nem tudom, de fontos!- felálltam ahogy Luke is és elindultunk fel Jennahoz.
Mikor felértünk kopogás nélkül berontottam, ahol apát pillantottam meg. Megrémültem. Ezt Luke szerintem észre vette mert kezét vállamra helyezte hátulról.
- Apa. Hát te?
- Kislányom..én..én..- szemei bekönnyesedtek. Apa sose volt az az ember aki nehezen tartotta magát. Sose sírt. De most. Szemeiből kicsordultak a könnyek.
- Mitörtént?- nem válaszolt csak a falat bámulta. - Apa..kérlek mond el mitörtént!- még mindig semmi- Apa mond már!- emeltem fel a hangom.
- Anyád és a húgod halott! Autó balesetük volt!- állt fel zokogva majd kirohant a teremből. Ledermedtem. Ott álltam. Nem sírtam. Csak egyszerűen sokkot kaptam. Mintha az agyam nem tudta volna ezt a mondatot felemészteni. Mintha küzdött volna ennek az egy mondatnak a megértésével. Meghaltak. Ez az egy szót ismételtem a fejemben. Kezdett minden homályosodni, majd egyszer csak elsötétült. Már csak annyit hallottam, hogy valaki a nevem kiáltja és annyit éreztem, hogy két kar elkap.
Egy illatot fedeztem fel.
A citromos tusfürdő és a férfi dezodor keveréke. Furcsa párosítás. De ez az illatt csodálatos.
Néha néha kinyillottak a szemeim és Luke kissé borostás arcát láttam. Éreztem, hogy menyasszony pózban tarr a karjában és rohan velem. Azt nem tudtam hova. Majd egyszer csak újra becsukódtak szemeim, mintha csak álomba merültem volna.

..............

Hosszabb réssssszecske ^^ hehe
Remélem tetszett és ha igen akkor
Komment&vote :DD