-Én asszem megyek... vár rám egy jókora fejmosás. –Nézek a cipőmre.
-Mindjárt elkezdelek sajnálni. –Nevet Max.
-Jó, ne panaszkodjak, tudom. Sziasztok. –Intek és átsétálok a saját csapatházamba, az ajtóban már ott áll Christian.
-Mi a fene volt ez az egész?! –Esik nekem.
-Benéztem. De Max jól van, csak fékezésnél kiugrott a bokája.
-Hogy történt? –Folytatja a kifaggatást.
-A szél meglökte a kocsiját, hirtelen lefékezett, én pedig hülye voltam.
-Nem, erre az a válasz, hogy Minden, olyan gyorsan történt, Maxot a szél meglökte és egy óriásit fékezett, amire én nem készültem fel, és későn reagáltam. Ezt kell majd mondanod a kamerába.
-Jól van, értettem. –Nézem még mindig a cipőmet.
-Te egyben vagy? –Lép végre beljebb az ajtóból.
-Igen. Én jól vagyok.
-Ne vágj ilyen arcot, megesik. Fernandóék is mekkorát hibáztak előző hétvégén, pedig ők már nagyon rutinosak. Ne érezd ezért magad rosszul.
-Hibáztam és ez baj.
-Az. És most tehetünk fel egy új orrkúpot, és ugrott egy szett gumi, de ennél van rosszabb is.
-Ne pátyolgass oké? –Török ki. -Ha szarul akarom érezni magam, akkor azt fogom csinálni!
-Szabó Gabriella! –De utálom, ha a teljes nevem szólítanak!
-Sajnálom. –Nézek újból a földre.
-Hé, itt vagyok fent! –Emeli fel a fejemet. -Értem én, hogy dühös vagy, de ne rajtam éld ki!
-Sajnálom. Még megyünk pár kört?
-Igen, de nem annyit, amennyit kellene. A gumik már nem túl jók szóval, most ne bénázz!
-Nem fogok. –Nézek Chris szemébe.
-Tudom. –Mosolyodik el. -Nézd, meg hogy hol tart a kocsid.
-Értettem. –Elfutok a garázsba, és érdeklődően nézem, ahogy felszerelik az orrkúpot.
-Nem sérült meg nagyon, csak ezt kell cserélni. Még karambolozni is jól tudsz.
–Nevet Tom.-Kösz. Segítsek valamiben? –Kérdezem a srácokat, akik éppen a kocsit vizsgálták.
-Hát, ha ide adod azt a csavarhúzót, azt nagyon megköszönném.
-Tessék. –Nyújtom a kocsi alatt fekvő srácnak.
-Egy versenyző, aki dolgozik is, szép. –Néz végig rajtam a gumi-cserélős férfi.
-Én vezetem az autót, szeretem tudni, hogy mi van vele.
-Oké, ez kész. –Mászik ki a kocsi alól a srác, akinek a csavarhúzót adtam. -Csak a festék bánta meg, plusz két tartó csavar. –Villantja rám széles mosolyát. (lehet, hogy ez is követelmény a RedBullnál... Kimi ezért nem versenyzett még itt...) -Amúgy mi még nem is beszéltünk, –mi? Ez a tag magyarul beszél?! Nem ez lehetetlen. -Domonkos. –Nyújta felém a kezét.
-Szia. –Köszönök megkönnyebbülten, magyarul. -Mikor jöttél? Előző héten nem láttalak.
-Csak most, volt egy kis adminisztrációs gond.
-És pont hozzám tettek be?
-Véletlenül. –Kacsint. -Megkértem Christiant, hogy ha megoldható hozzád jöjjek. Azért, így mégis kényelmesebb.
YOU ARE READING
Formula 1 Never Give Up
AdventureMindössze tizenkilenc évesen ilyen e-mailt kapni, amikor éppen a pasidnál vagy, és filmet néztek nem mindennapi eseménynek számít. De, hogy mennyi mosolyt, és veszekedést hozott magával ez a levél, majd csak később derül ki.
Péntek
Start from the beginning