Szeret, nem szeret

13.

AMI A BULIN TÖRTÉNT
Hajnali 3 óra 45 perc
- Mit csináltok? - nézett le ránk Aaron. A hangját csak tompán hallottam a nagy hangzavarban. Éppen válaszoltam volna, amikor Janet bedőlt az ölembe. Nem is szagoltam bele a levegőbe, de így is lehetett érzeni a belőle áradó tömény alkohol szagot.
- Előőre órszág néépee haarcra, ma győzelem váár, hí hazád - kezdte énekelni a Francia himnuszt. Még általános sulis korunkban tanultuk, és azóta ezt énekeljük. Vagyis, ilyen állapotban J. csak próbálta énekelni. Aaron elég fura fejjel meredt rá, majd rámnézett.
- Ez így be van tépve?
- Hát, nincs hozzászokva a piához - mondtam egy vállrándítás kíséretében. Lelöktem magamról, azonban azzal nem számoltam, hogy ekkorát fog esni. Szegény J. arccal a padlónak kötött ki. Teresa éppen akkor tántorgott be a nappaliba egy rózsaszín löttyös kannával a kezében. Amikor meglátta a földön elterülő lányt fogta magát, leült mellé törökülésbe, és nemes egyszerűséggel nyakon öntötte a cuccal. Úgy néztek ki, mint két óvodás. Ally is megjelent, kicsit jobban kijózanodva, mint én.
- Hát ezek? - mutatott a barátnőinkre a földön.
- Elvannak, hagyjad őket.
- Hát jó - mondta. Egy srác rácsapott a fenekére, mire ő fordult egyet tengelye körül és elordította magát.
- Mi a francot képzelsz, te undorító perverz barom! Egy rúgás, és elintézem, hogy csak keresztapa lehess! Na, húzz innen a fenébe, amíg még teheted! - a srác köpni, nyelni nem tudott, de bölcsen arrébb állt. Ally még valamit morgott az orra alatt, aztán eltűnt az embertömebe. Éppen pillantottam volna fel Aaronra, de ő addigra már nem volt ott. Lepillantottam, Tes és Janet még mindig ott feküdtek a lábamnál, mint valami hűséges kiskutyák. Óvatosan átléptem felettük, és megindultam az ajtó felé. Kint háttal az ajtónak állt Aaron, a csillagokat nézte. Közelebb mentem hozzá, és megérintettem a vállát. Megfordult, és rámszegezte azokat a szépséges barna szemeit, amiktől pár hete itt helyben pocsolyává olvadtam volna. Mostanra, viszont csak az olvadásom okára emlékeztettek.
- Beszélünk kéne - mondtam. Egy bólintással válszolt, és leült a fűbe.
- Hallgatlak.
Elmondtam neki mindent attól fogva, hogy Greg megcsókolt. Türelmesen és csendben hallgatott, amiért nagyon hálás voltam neki. A majdnem fél órás monológom után rámnézett és megszorította a kezem.
- Nem haragszok, Cuki - mondta egy félmosoly kíséretében.
- Hogy mi? Te nem is haragszol?
- Őszintén? Egy ideje már éreztem, hogy a kapcsolatunk nem olyan, mint annak kezdetekor. Nem tudunk ellene mit tenni. Lois, én nagyon szeretlek. És szeretném, hogy boldog légy. Ha te a bátyámmal vagy boldog, áldásom rátok.
- Aaron... Ez igazán kedves tőled. Köszönöm - mondtam, és megöleltem. Kicsit elhúzódott és mélyen a szemembe nézve megkérdezte:
- Lefeküdtetek? - a szám szélét harapdálva egy nagyon aprót bólintottam, mire Aaron felnevetett. - Te jó ég! Hát... Ezt nem gondoltam volna. De nincs harag.
Annyira meglepett, hogy Aaron ezt az egészet ilyen könnyen kezeli. Szentül állítottam, hogy örjöngeni fog, és bent a házban úgy is tűnt. Visszamentünk a házba, és az első gondolatom az volt, hogy meg kell keresnem Greget. Elhaladtam a WC előtt, és éppen hallottam, hogy valaki öklendezik, majd lehúzza a WC-t. Megnyitotta a csapot, és kb egy másodperc múlva el is zárta. Kilépett az illető az ajtón, és szembe találtam magam Greggel. Szörnyen nézett ki: a szeme véreres volt, a haja csapzott, a szája véres és cserepes.
- Lo... Hercegnő... - ennyit tudott kinyögni, majd a karomba esett. Nem tudtam mit kezdeni egy 185 centis kigyúrt sráccal, aki a kezem közé ájult. Aaron jött arra, ezért megkértem, hogy segítsen felvinni az emeletre. Leraktuk a vendégszobába, majd visszamentünk. Én egyenesen a konyhába mentem, megfogtam a rózsaszín löttyös kannát, és jól meghúztam. Ittam még pár felest és onnantól csak képszakadás.