Szeret, nem szeret

2.

Szeptember első napja, azaz az iskola első napja mindig keserű érzésekkel töltött el. Érdekes módon a mai napon kipihenten és boldogan ébredtem. Felkaptam egy pólót, amin az állt, hogy Büszke tagja egy titkos lányszövetkezetnek, és egy rövidnadrágot. Feldobtam egy laza sminket és lerobogtam a lépcsőn. Leérve palacsinta illata fogadott.
- Jó reggelt! - köszöntöttem Anyát és Spencert.
- Mi ebben a jó? - kérdezett vissza Spenc és fejét az asztalra hajtva próbált még pár percet szunyókálni.
- Jó reggelt Drágám! - mosolygott rám Anyu és egy puszit nyomott a homlokomra. Körbenézve a konyhában megállapítottam, hogy nincs itt mindenki.
- Apa? - kérdeztem Anyához fordulva, miközben egy extra Nutellás palacsintával küzdöttem. Éljen az egészséges életmód!
- Fél nyolcra New Yorkban lesz meetingje - hátrapillantottam a faliórára. Hét óra öt percet mutatott.
- Akkor nincs itthon a kocsim. És én viszem Spenct suliba, ugye? - kérdeztem egy sóhajtás kíséretében.
- Igen szívem.
Odalopakodtam a félig alvó testvéremhez és felkiáltottam:
SPENCER ELLIOT BEVERLY!!
Kisöcsém riadtan felkapta a fejét és válaszul hozzám vágott egy palacsintát.
- Hé, hé! Tegnap takarítottam - csóválta Anya a fejét. - Lo ezt már ezerszer megbeszéltük. Neked sem esne jól, ha korán reggel ordibálnának veled! - okitott Anya, ahogyan azt ilyenkor mindig tenni szokta.
- De nekem nincsen nővérem - kiabáltam vissza az ajtóból és elindultunk Spencerrel az iskolája felé.