Szeret, nem szeret

24.

Reggel úgy ébredtem, mint akin átment egy terepjáró, és még vissza is tolattak. Ez mind a külsőmre és a belsőmre is igaz volt. Fájó végtagokkal kecmeregtem ki a nappaliban kiépített kis kuckómból. Körülöttem mindenhol használt zsepik, üres jégkrémes dobozok és egy nagyon csokis kanál volt. Besétáltam a fürdőbe, és ami a tükörben várt rám elrettentő példának lehetett volna beállítani egy dokumentum filmben, aminek a címe Hogyan ne nézzünk ki egy el nem kezdődött kapcsolat végekor lenne. A hajam, ahhoz képest milyen rövid, úgy nézett ki mint egy szalmakazal, a szemem bedagadt a sok sírástól. Az orrom tiszta piros volt, pont úgy néztem ki, mint nyáron allergia szezonban. Egy ideig csak bámultam a tükörbe, aztán eszembe jutott valami. Nem törhetek így össze egy fiú miatt sem. De ő nem csak egy szimpla fiú... Ebben igaza volt a fejemben lévő hangnak. Ő nem csak egy átlagos srác, akit minden utcasarkon meg lehet találni. Megfésülködtem, és egy picit kivalsaltam a hajam. Egyik oldalon három vékony tincset elfontam, hogy ne legyen teljesen a szemem előtt a hajam. Feldobtam egy elég lazának mondható sminkat: alapozó, halvány rúzs és szempillafesték. Az időjárás pontosan passzolt a kedvemhez, a sötét szürke esőfelhők vészjóslóan borították el az eget, ameddig csak a szem ellátott. Egy sötétszürke póló, fekete csőnadrág és a sötét bordó bakancsom mellett döntöttem. Felkaptam a méregzöld kabátomat, és epres Vans táskámat a hátamra kapva kiléptem a reggeli hidegbe,és az Audim felé vettem az irányt. Csak akkor esett le nekem, hogy két nappal ezelőt a garázsba parkoltam, ami amúgy egyáltalán nem szokásom, amikor nem találtam a kocsit a ház előtt. Visszabattyogtam a garázs irányába, és felnyitottam az ajtót. Beültem a volán mögé, és kihajtottam. A suliig üvöltettem a zenét a telefonomból és az énekesekkel együtt énekeltem a szöveget. Kerestem egy üres parkolóhelyet, ami egészen véletlenül Mr. Sullivan autója mellett volt már csak. A hátsó ülésről kihalásztam a táskámat, és megcéloztam a bejáratot.
Eszembe jutott az első nap, amikor Janet bejelentette, hogy van pasija, amikor Ally elmondta, hogy nem heteró, az első kémia óra Mr. Sullivannel. Akkor nem hittem volna, hogy öt hónap múltán ilyen összetört és semmilyen leszek. Én, aki szinte soha nem hord feketét, egy emóst megszégyenítő ruhaösszeállításban jelenek meg az iskolában. Mindenki, aki ismert személyesen, vagy esetleg csak látásból, érdkelődő és meglepett szemekkel nézett rám. Nem törődtem egyikkel sem úgy igazán. Aztán megpillantottam azt a barna szempárt, ami annyiszor mért végig olyan vággyal benne, hogy azt hittem, a tulajdonosa szeret. Aaron a szekrényének támaszkodva beszélgetett az egyik focistával, akit látásból ismertem. Nem akartam, hogy Aaron lássa rajtam a fájdalmat, ezért lehajtott fejjel megcéloztam a termemet. Az első órám, milyen irónikus, kémia volt. Ally már bent ült, a szokásos helyünkön. Tegnap visszahívott, én pedig elmeséltem neki mindent.
- Szia, csajszi. Ennyire szar? - kérdezte, miközben szorosan átölelt.
- Maszk vagy igazság? - ez egy játék közöttünk, már kiskorunk óta. Ha valami bántja a valamelyikünket és a máski megkérdezi, hogy hogy van, akkor visszakérdezünk.
- Igazság.
- Ally engem ennyire még soha nem törtek össze. Aaron... Azt hittem szeret. Aztán kiderült, hogy pontosan olyan, mint a többi.
És ezzel a mondattal kezdetét vette a véget nem érő szenvedés számomra.