3.

1.8K 55 0
                                    

A suli elé érve kisöcsém már pattant is ki a kocsiból.
- Hé, Spenc! - kiáltottam utána az autó lehúzott ablakán keresztül. - Puszi vagy valami?
- Ha ordibálsz velem, akkor nem - próbált csúnyán nézni. Nem sikerült neki.
- Spency- bébi! Szeretlek! - dobtam felé egy puszit. Régi szokásunk. Én dobok egy puszit, ő pedig elkapja. Jól tudja, hogy nagyon megbánt ha nem kapja el, ezért nagy nehézkesen elkapta.
Éppen hajtottam ki a parkolóból, amikor megcsörrent a telefonom. Ally neve villogot a kijelzőn.
- Hallgatlak csajszi - szóltam a telefonba.
- Csá - hát igen. Legjobb barátnőm kedvessége határtalan. - Tudtad, hogy Aaron apja lesz az új kémiatanár a suliban.
- Várj! Ki az az Aaron?
-  A srác a Körből akit nem ismersz. Tudod.
- Ja vágom. Te hallod leteszem, kb. tíz másodperc és meglátod a kocsit. Puszillak! - a válaszát meg sem várva kinyomtam a telefont és kerestem egy üres parkolóhelyet.
Amikor beértem a suli udvarára, a három legjobb barátom fogadott. Ally, Janet és Teresa.
- Sziasztok! - köszöntöttem őket egy nagy mosoly kíséretében. 
Legjobb barátaim nem is különböznhettem volna jobban. Teresa tejfölszőke, kék szemű, hihetetlen vicces és kedves. Kinézetével és természetével bármelyik pasit megkaphatta volna, ő mégis szingli volt. Janet barna haját mindig kibontva hordja, zöldes-barna szemét szemüveg keretezi .Janettel vagyunk legrégebb óta barátok megszakítás nélkül. Nagyon kedves, imádok vele lógni.  Ők ketten legeslegjobb barátok, mindig veszekednek, pedig személyiségük szinte megegyezik. 
Ally pedig... Ally szörnyen hangulatember. Egyik nap telejesen boldog, csak színes ruhákat hord és egész nap csak mosolyog. Aztán a másik napon mintha kicserélték volna. Úgy járkál fel alá a suliban l, mint egy emós. Talán emiatt is vagyunk ennyire jó barátok. Kiegészítjük egymást.
- Mizu? - kérdezte Janet táskáját ledobva a fűbe.
- Toddal elvileg megyünk ma a városba.
- És ém erről miért nem tudok? - Ally bunkó stílusáért már egyikünk sem szól. Ez is éppen olyan változékony, mint az öltözködése.
- Mert nem kerdezted? - vágtam vissza csípőből.
- Oké, oké, teljesen mindegy hova megy Lo a pasijával. Inkább az az érdekes, hogy... - és itt J. szünetet tart - van pasim - mondta, mire mind a négyen sikoltozásban törtünk ki, és Janet nyakába ugrottunk.
- Úristen J! Ki az? - kérdezte Teresa.
- Jackson Nashwille.
- Focizik. Hátvéd - vágtam rá. Focista környezetben nőttem fel, mivel Apa hivatásos focista volt, mistanában pedig edzősködik.
- Úgy van. És képzeljétek, jön egy új srác. Valami Aaron. Talán Sullivan...? - töprengett Janet.
- Ja, az új kémiatanár fia. Most költöztek vissza a városba - mondta Ally. - Nagy valószínűséggel a srác szombaton már jön a Körbe. Végre teljes lesz a kép neked is Lo - bökött oldalba Ally.
- Három év után már éppen ideje volt - mondtam cinikusan.
- Hát igen - nevetett fel Ally.
Még egy idejig beszélgettünk, aztán a csengő hallatán besiettünk az épületbe. Karöltve, természetesen.

Szeret, nem szeretHikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin