Utálom Az Életem |befejezett|

48.rész

Miután Jason választott valami italt, addig én már is a pénztárok felé vettem az irányt. Hamarosan ő is a csatlakozott hozzám.
Úgy ment minden, mint egy normális vásárláskor, egy eltéréssel. Kértek személyit. Természetesen csak azért, hogy betöltöttük-e már a tizennyolcadik életévünket. Hát van egy szuper hírem: be!
Csak hát...nem volt Jasonnél semmi. Csak pénz.
Így szeszes ital nélkül távoztunk. Amit nem is bántam.
Jasonnek lehetett látni az arcán a pillanatnyi letörtséget.
Igazából irigykedtem, hogy neki ez okozza a legnagyobb fájdalmat, pedig én kápásból fel tudnék sorolni vagy 100 indokot és problémát, amik miatt itt helyben felakaszthatnám magam.
De nem akasztottam fel magam. Még mindig bánom.

De, ahogy mondani szokták; ami késik nem múlik.

****

Szép csendben baktattunk a ház felé, amikor Jason fejéből kipattant egy ötlet, amit legszívesebben visszapattintottam volna.
Ami nem más volt, mint hogy menjünk el egy buliba.
Mindezt csak azért, hogy nekem jó kedvem legyen, érezzem jól magamat.
Hurrá! Jól éreztem magamat...

****

Ott álltunk egy szórakozóhely előtt, ami Jason elmondása szerint a környék legjobbja. Ettől féltem én is...
Nekem az ami eszembejut erről a kijelentésről az az, hogy tele van drogos, cigiző pasikkal és tinipicsákkal minden, akik addig kelletik magukat ameddig szarrá nem basszák őket.
Amint már a lábamat betettem oda, a hányás kerülgetett.
A fülsüketítő zene már szinte azonnal az őrületbe kergetett, a tömör alkoholszagtól levegőhöz sem jutottam. Az alkohol és az izzadság szag keveredett egymással, az eldugottabb helyeken vagy egymást falták az emberek, vagy éppen valamit üzleteltek...
Épphogy alig néztem szét, Jason azonnal elveszett a tömegben. Először a pánik, majd végül a beletörődés uralkodott rajtam.
Amolyan ettől már nem lehet rosszabb alapon elindultam oda, ahol az italokat adják ki. Hát igen. Életemben először ittam.
A folyadék, amiről pontosan azt sem tudtam mi volt, marta a torkomat. Egy pillanatra rám nézett mindenki, gondolom azért, mert itt nem gyakran köhögnek amiatt, mert nem bírják az ivást.. Mintha elhalkult volna a zene. Fogalmam sincs miért, csak élveztem azt, hogy végre hallok is valamit.
Már azon voltam, hogy elhúzok innen a francba...
Mikor Jasont megpillantottam egy sarokban...
Egy lánnyal...
Miközben...
Miközben...
Százmillió kis darabra tört a szívem.
Szinte már megették egymást.
Könnyek szöktek a szemembe...próbáltam elfojtani, mire gombóc keletkezett a torkomban...
Szívem szerint elrohantam volna az éjszaka közepén egy sötét utcába bőgni..
És itt elhatároztam azt, hogy soha többet nen fogok senkiben sem megbízni, és szeretni. Én megpróbáltam adni egy esélyt az életnek, mégegyszer... De minden jónak egyszer vége van. És az egyetlen ami megmarad: az a szomorúság. A sötét az egyetlen, amiben meglehet bízni.
Sosem okoz csalódást.
Mikor már azt éreztem, hogy a fájdalom felemészt,
kezdett minden elhomályosodni, az már mellékes hogy amiatt, mert nem láttam a könnyektől, vagy mert a pia szagtól már rosszul voltam.
Tomboltam volna, ordítani akartam, hogy utána megkönnyebbülve essek össze...de nem tettem.
Fogalmam sem volt hány óra van. Egy biztos, hogy ott nem maradtam. És akkor elindultam, legszívesebben nem is mentem volna vissza abba a házba, amiben viszont kell látnom őt. Egy éjszaka, és utána elhúzok. Akár az utcára, akár bárhová. A lényeg, hogy ne kelljen senkit se látnom. Soha többé.

J a s o n
_____

Elkeveredtem a tömegben Lunától. Amit abban a pillanatban észre sem vettem. Talán életem legnagyobb hibája volt.
Leültem a pulthoz, isten se tudja hány piát gurítottam le. Élveztem, ahogy kellemesen marja a torkomat a folyadék. Kezdtem lenyugodni. Megpillantottam nem messze egy lányt, aki szentül hasonlított Lunára. Mély fekete haja, tengerkék szemei miben el lehet veszni, elhagyottságot sugároztak. Oda akartam menni hozzá, de már a sok ital hatásától két konkrét hang veszekedett a fejemben, miszerint oda menjek-e vagy sem...
Így hát nem mentem. A következő pillanatban már egy sarokba nyomva találtam magamat egy lánnyal, akivel szinte ledugta a torkomon a nyelvét. És ami a legelszomorítóbb az egészben, hogy élveztem is. Mindenki sejtheti, mi történt aznap este. Még azt sem tudom mi a csaj neve. Én az életemre esküszöm, hogy azóta kismilliószor megbántam!
Az ismeretlen lány csókjaiban is Lunát kerestem. Ő változtatott meg, kihúzott ebből az életmódból.
És én vak voltam. Elvakultan cselekedtem.
Hogy én mekkora egy marha voltam... És vagyok is.

Halihó😀 van egy rossz hírem... Vagy lehet valakinek nem az😳😁 na szóval...szerintem már csak egy rész és az epilógus van hátra..szóval ja. Vége lesz hamarosan ennek a történetnek is😞
Ha szeretnétek folytatást, kommenteljetek és voteoljatok, hiszen így tudom csak hogy tetszik nektek, amit írok.😊❤