-Hidd el Luna, mindent elmondanék, ha lehetne.-fújtatta ki az eddig bent ragadt levegőt tüdejéből.
-Hogy mi van?-ráncoltam össze homlokom.
-Jól hallotad.-húzta el a száját, majd a fiúk után indult.
-Egyáltalán hova a picsába mentek?-vakartam a tarkóm, majd kezeimet összefontam.
-Pont a picsába.-húzta félmosolyra száját.
-Nekem te ne mosolyogj most!-tépkedtem a hajtövemet.
-Szia Luna!-integetett.
-Ti most komolyan itthagytok?-nevettem el magam.
-Szia!-ismételte meg hangosabban.
-Tim! Jason! Michael vagy mi a tököm!-mondogattam hangosabban.
Gyorsan felkaptam vékony tapintású kabátom, s az ajtó felé kezdtem el lépkedni.
Amint közelebb értem annyit láttam, hogy egy cetli van ragasztva az ajtóra, azon pedig csupán ennyi állt:
Ne gyere utánunk.
Felkaptam egy íróeszközt, s a cetli alá ezt biggyesztettem:
Anyád.
Elmosolyodtam, majd a papír darabot vissza ragasztottam ugyan oda.
A kilincshez nyúltam, de az nem nyílt ki.
-Ti most komolyan bezártatok?-fújtattam idegesen, a semmibe.
Megbizonyosodtam róla mégegyszer hogy valóban be van-e zárva az ajtó...s boldogan kijelenthetem, hogy nincs!
Nem is értem, eddig miért nem nyílt ki.
Kiléptem a szabad ég alá, majd jól becsaptam magam után az ajtót.
-Baszki, a kulcs...-rángattam meg a kilincset újból.
Na mindegy, remélem azért a fiúknál van.
Ha nem, akkor ezt beszoptuk.
Lépkedni kezdtem a nagy pocsolyákba, s a tükörképemre bámultam, mely visszatükrödődött onnan.
YOU ARE READING
Utálom Az Életem |befejezett|
Teen Fiction"-Örökké velem leszel már?-arcán egy kisfiús mosolyt véltem felfedezni hirtelenjében. -Nem. Nincs olyan, hogy örökké." ▶trágár szavak --Átírva❗✔ (De azért kérlek, ne az első pár rész alapján ítéld meg a történetet. Nem szerettem volna teljesen átírn...
