Gondolkodtam. Hogy sikerülhetett nekem valami? Hirtelen a tekintetem a villamos nyíló ajtajára szegeződött, hiszen fel szállt valaki... Valaki... Aki elém ült. Maradjunk ennyiben. Najó. Egy nem ronda srác szállt fel, és úristen elém ült le!! Jó,jó... Tudom ettől nem kéne ilyen izgatottnak lennem, de tudjátok ez egy balféknek milyen érzés? Bár, szerintem ahogy meglátja milyen balfasz vagyok azonnal el is ül. Nem baj, legalább kiélvezem. Már tiszta piros voltam. Igen, el szoktam pirulni. Ezzel nem tudom leleplezni az érzéseimet. Kurva rossz szokás. Hozzám szólt, mindjárt elájultam... Najó, Luna, vegyél vissza, már sok lesz.
-Öhm.. Bocsi.. Mi a baj?-kérdezte.
-Se-se-semmi..!-mondtam már tiszta pirosan.
Most éreztem igazán azt, hogy egy két lábon járó paradicsom vagyok. Már szinte égett az arcom.
-Hát oké...-mondta Ő is kicsit pirosodva.
Megállt a villamos a következő megállónál. Itt vége azt utamnak, leszállok. Mindenki rámszegezte a tekintetét.
-Szia..-köszöntem el tőle.
-Szia, amúgy Ti......
Nem hallottam mit mond, hiszen leszálltam. Kicsit sajnáltam ezt, hiszen elég helyes volt. Sebaj, nem szabad beleélnie magát senkinek semmibe sem. Az élet bármikor pofán vághat bárkit. És ez így van rendjén. Legalább is nálam.
YOU ARE READING
Utálom Az Életem |befejezett|
Teen Fiction"-Örökké velem leszel már?-arcán egy kisfiús mosolyt véltem felfedezni hirtelenjében. -Nem. Nincs olyan, hogy örökké." ▶trágár szavak --Átírva❗✔ (De azért kérlek, ne az első pár rész alapján ítéld meg a történetet. Nem szerettem volna teljesen átírn...
