Hátráltam, miközben Ő egyre közelebb jött felém, s mire észbekaptam a falhoz szorítva találtam magamat.
-Nem, nem nem... Menj innen...-suttogtam.
-Igazad van. Erre még várnod kell. Nem kaphatsz meg olyan könnyen.-kacsintott,majd mosolyra húzódott szája.
Legalább ennek a helyzetnek is vége, és remélhetőleg nem is lesz több ilyen. Kész vagyok tőle...
Lehuppant az ágyra, majd farkasszemet kezdtett el velem nézni.
-Hagyd abba, könyörgöm..
-Mi a baj?-futott oda hozzám.-Én ezt viccből csináltam! -emelte fel a kezeit.
-Nem, most elmegyek, ha nem ba...
Ekkor egy erős, férfias szorításra lettem figyelmes a csuklómnál.
Megőrít...
-Engedj el, kérlek...-suttogtam.
Megadta magát,mad kezeit a magasba emelve elsétált.
Kiléptem az ajtón, majd amint bezártam rátámaszkodtam, és lecsúsztam a földre, hátamat a bejáratial ajtónak döntve.
Tim keresésére akartam indulni, de nem ment.
Ezt a fickót alig ismerem egy-két órája, és már az orromban érzem parfümje illatát.
Szemem előtt égett tekintete.
Szinte éreztem, hogy rám gondol.
Felálltam, majd aprókat lépve elindultam megkeresni az én drága látos testvéremet, akit annyira nagyon lefogok cseszni, amiért vele hagyott egy légkörben, hogy a földet sem fogja érni a lába.
Ismét egy szuper fenyegetés, egyenes tőlem, ami irtó jó lett. Ezaz Luna, csak így tovább!
Mostmár magamról is azt hiszem, hogy egy oltári nagy balfék vagyok.
Meg se lehet ismerni valakit rendesen pár röpke óra alatt, én meg... Mindegy. Ezt még magam sem hiszem el.
Lehet, hogy nem tudom mi az igaz szerelem!?
YOU ARE READING
Utálom Az Életem |befejezett|
Teen Fiction"-Örökké velem leszel már?-arcán egy kisfiús mosolyt véltem felfedezni hirtelenjében. -Nem. Nincs olyan, hogy örökké." ▶trágár szavak --Átírva❗✔ (De azért kérlek, ne az első pár rész alapján ítéld meg a történetet. Nem szerettem volna teljesen átírn...
