Please Remember

8.

Megsem várva, hogy megmozdítsa ajkait elkaptam fejemet és egy lépést hátráltam.
-Mégis mit csinálsz?-rivaltam rá, mire lesütötte szemeit.
-S-sajnálom. Nem szándékos volt.-motyogta.
-Akkor milyen volt?
-Lekváros...-kuncogta, mire az én kezem ütésre lendült és ha Kate nem fogja le, akkor biztos arcon baszom azt a seggfejt. Kezemet nézve rogytam a földre, majd arcomat eltakarva kezdtem zokogni.
-Hogy lehetsz ekkora tapló?-tette fel a már bennem is megfogalmazódó kérdést Kate, mire Erik újra lehorgasztotta fejét.-Tudod milyen sokat jelent neki Alex! Akkor meg miért csinálod ezt vele?
-Mert ő is ezt tette velem évekig...-törölte le pár kósza könnycseppjét a fiú, majd elém térdelt és megfogta vállamat.-Évek óta várok arra, hogy viszonozd az érzéseimet, amiket eddig észre se vettél. Ez a minimum, amit válaszul adok neked. Évekig még csak megsem öleltél, vagy ha mégis, akkor csak azért mert sírtam. Olyankor mindig megkérdezted, hogy mi a baj én pedig mindig kitaláltam valami hazugságot. Pedig mindig egy dolog rígatott meg, mégpedig az te voltál.-a végét szinte márcsak suttogja, majd könnyeitől áztatott arcára egy halvány mosolyt varázsolt és távozott a szobából.
-Gyere!-állított fel Kate, majd a kanapéra ültetett. Én pedig zokogtam megállás nélkül, hisz mostmár nemcsak Alexxal történtek zavarnak, hanem a bűntudat, amit Erik keltett bennem.

Sziasztok!
Tudom, megint rövid lett de kérlek ne kövezzetek meg ><
Én próbálok igyekezni :/
De most hogy ilyen teljesítményeket érünk el az EB-n teljesen lázba vagyok xD
De sietek ^^