Please Remember

7.

-Hé, mi a baj?-hallottam meg hátam mögül Kate hangját és ekkor tudatosúlt bennem hogy én nem csak sírok, hanem bőgök. A lány odajött mellém, letérdelt hozzám és hátamra simított.
-Csak...Alex.-szipogtam párat, majd kezébe adtam azokat a képeket, amiket a kezemben tartottam.
-Ezek mikor készültek?-nézte át őket, mire ráböktem a hátuljára, jelezve hogy ott a dátum.-Azta! Ilyen régóta együtt vagytok?-nézett rám megdöbbenve, mire bólintottam.-Nem csodálom, hogy ennyire letört téged.-húzta el a száját, majd fejemre simított.-Van kedved megnézni a Szilajt?
-Aha...-szipogtam párat, majd vele együtt helyetfoglaltan a nappaliban lévő kanapén. Imádom a Szilajt, mindig ezt nézem, ha sírhatnékom van, hisz olyan szomorú, hogy szegény lovat kiragadják a családjából, ő pedig csak sok szenvedés után kaphatja vissza őket. Mint Alex...Szegény semmire se emlékszik a családjából, de küzd azért, hogy ez megváltozzon. Ezek miatt a gondolatok miatt, még a vicces részeket is sikeresen végig bőgtem és még Kate aranyos vigasztalása se segített rajtam.
-Hé, mi a baj?-hallottam meg Erik hangját, majd gyors léptekkel mellettünk termett és semmi figyelmeztetéssel felhúzott magához és átölelt.-Nyugi, nem lesz semmi baj.-suttogta.-Én mindig veled leszek, ezt ne felejtsd el!-távolodott el tőlem, majd lassan lehunyta szemeit és ajkaimra hajolt.

Sziasztok!
Bocsánat a rövidke részért, ez is csak ilyen átvezető mint a Hit-ben ^^