Please Remember

4.

Meghökkenve váltam el a fiútól ès azonnal az illető felè kaptam fejem. Erik állt tőlünk pár lèpèsre, kezèben egy sörösüveggel, mely mèg fèlig tele volt.
-Me-megmagyarázom...-emeltem fel vèdekezően kezeimet, majd lassan kètlábra tornáztam magam.
-Hallgatlak.-nèzett vègig rajtam szúrós szemmel, mire nagyot nyeltem ès Alexre nèztem, aki lehorgasztott fejjel ücsörgött a földön.
-Mi...járunk.-böktem ki, mire az előttem álló srác szeme a kètszeresère nőt.
-Hogy mi?-emelkedett meg hangja körülbelül kèt oktávval, majd rólam Alexre vezette tekintetèt.-Jólvan...-bólogatott, majd hàtatfordított nekünk ès sietősen távozott. Utána akartam menni, de Alex megfogta csuklómat ès visszahúzott.
-Ne menj! Ilyen állapotban nem fogja megèrteni a dolgot. Most csak remènykedjünk, hogy holnapra mindent elfelejt.-sóhajtott fel kedvesem, majd kicsit meghuzogatta kezem, hogy segítsek neki felállni, így talpra állítottam.
A buli további rèszèben már nem volt kedvem inni, táncolni, beszèlgetni, vagy ehhez hasonlók, így csak leültem egy sarokban lèvő asztalhoz ès nèztem az illuminált állapotban táncoló tömeget. Erik persze felszívódott ès az elmúlt fèl órában Alex társaságát sem tudtam èlvezni, így mint egy számkivetett tekingettem össze-vissza, hátha megszán valaki ès csatlakozik hozzám, de ez nem törtènt meg, így mèg negyed órát vártam a csodára, ami nemjött, ezèrt haza fele vettem az irányt. Unalmas volt egyedül bandukolni a sötèt utcákon, így telefonomon benyomtam egy lágy zenèt nyugtatás kèpp, hisz kicsit fèltem a sötètben.
Szerencsère minden gond nèlkül hazaèrtem, ekkor viszont egy hangos kiáltozás csapta meg fülem, Erik szobájából. Egy ideig csak szótlanul álltam, majd a kiváncsiság győzött felettem, ezèrt az ajtót vettem irányba, melyet rèsre nyitottam ès óvatossan bedugtam rajta fejem. Nekem háttal Erik állt, előtte pedig...Alex. Nagyranyílt szemekkel nèztem, ahogy az erek kudagadnak nyakán ès karján is, majd újra kiáltozásba tör ki.
-Ő az enyèm, te faszfej! Szeretem őt ès ő is engem, szóval ne várd hogy átadom neked!-mutatta fel mutató ujját, mire Erik cinikusan felnevetett.
-Ne hidd, hogy engem megtudsz ijeszteni.-kuncogott.-Èn mindig elèrem a cèljaimat.-sziszegte, majd beleütött egyet kedvesem mellkasába, aki az erőtlen ütèst èrezve felnevetett.
-Tudod, hogy milyen esetlen az èn egyetlenem.-fordította oldalra fejèt.-De ha úgy ütsz mint egy lány, akkor hogy akarod őt megvèdeni?
-Oh, tudok erősebbet is ütni.-ropogtatta ki ujjait, majd közelebb lèpett Alexhez ès èn nálam itt telt be a pohár. Berontottam a szobába ès trappolva kettejük közè álltam.
-Fejezzètek be!-kiáltottam rájuk, miközben tekintetem kettejük között cikázott, s mindkèt arcon meglepetsèg jelèt láttam.-Mi a fasz bajotok van?
-Tudni akarod?-hajolt hozzám közelebb Alex, mire aprót bólintottam. Mivel elèg règ nem ittam ezèrt rajta az összes piának a szagát èreztem, amit ma legurított magán ès esküszöm hánynom kellett tőle.-Na most legyen nagy a szád!-tekintett fel Erikre, aki egy homlokráncolás után felèm fordította illuminált tekintetèt.
-Jack...èn szeretlek. Ès nem akarom, hogy ezzel a barommal járj! Sokkal jobbat èrdemelsz ennèl a majomarcúnál.-mutatot szerelmemre, aki csak felhorkant.
-Erik èn...-simítottam tarkómra.-Nem tudom viszonozni az èrzèseidet. Már gyerek korom óta ismerlek, minden rossz ès jó szokásod tudom, így sajnálom, de számomra csak barát vagy.-nyeltem nagyot.
Láttam izmait megfeszülni, így kicsit hátrèbb lèptem, hisz fèltem hogy megüt. De semmi ilyesmit nem tett, csak dobbantott egyet lábával ès kikerülve minket távozott. Alex kezei lassan derekam körè fonódtak, így húzva magához közel, majd lassan fülemhez hajolt.
-Köszönöm kedvesem. Ígèrem mindeg emlèkezni fogok rád.

Utolsó mondata viszont ellenkezője volt a másnap törtèntekkel....