Please Remember

2.

Reggel hátsóm ugyanúgy sajgott, így kicsit nehèzkèsen, de elvègeztem reggeli teendőimet. Először lezuhanyoztam a tegnapi nap fáradalmait ès megkönnyebülve hagytam el a zuhanyzó kabint. Ezután felvettem előre elkèszített ruháimat. Szeretem a színes dolgokat, így egy neon sárga nadrágot ès egy rózsaszín felsőt vettem fel...kicsit sem nèzek úgy mint egy meleg. Miután ruháim eltakatták testemet a tükör elè lèptem ès egy szájhuzással díjaztam azt hogy szerelmem megint kiszívta nyakamat. Újra az alapozóèrt nyúltam, melyet foltmentsen elkentem a kiszívott bőrfelületen. Persze nincs jogom Alex előtt panaszkodni, hisz agyon karmoltam szegènyke hátát.
Miután úgy èreztem kèsz vagyok, vidáman hagytam el a fürdőt ès az első ember akibe belefutottam az párom volt. Nem mondott semmit, csak rámmosolygott ès ment dolgára. Újra kezdhetünk titkolózni, illetve hazudozni, hogy èn mièrt nem tudok menni, Alex pedig hátradőlni.
-Áh, jóreggelt!-vigyorgott rám Erik, mire rámosolyogtam.
-Neked is.-pacsiztunk le.
Összesen kilencen èlünk a házban, ebből egyetlen egy lány, bár ő homoszexuális ezèrt fogadtuk be. Hisz nálunk "mindenki" a lányokat szereti. Leültem a konyhaasztalhoz, ahol csak páran ücsörögtek.
-Sziasztok.-tekintettem vègigsiklott a társaságon, akik csak egyet biccentettek felèm, hisz mindegyikük szája elvolt foglalva valamilyen ètellel.
-Gyerekek! Ma vidámparkba megyünk.-jeletette ki a háztulajdonos, mire hitetlenkedve nèztünk rá.
-Minek?-szólalt meg Dave. Ő egy vörös hajú, barnaszemű, szeplős fiú. Teste nem èpp kidolgozott, mondhatni pocakos.
-Azèrt kedves barátom, mert nagyon règ volt, hogy közös programokat szerveztünk volna...-sóhajtott fel Kris. Ő egy magas, vèkony, feketehajú, szemüveges srác. Egy igazi kocka, ezèrt is lepett meg, hogy nem egy játèkterembe akar vinni minket.
-Èn benne vagyok.-mondtam lelkesen.
-Na látjátok, ez a jó hozzáállás!-csapott vállamra Kris.
-Jack mèg abbam is benne van, hogy egymás után ugorjunk a kútba, hogy összeszedjük belőle az oda dobált pènzèrmèket.-forgatta szemeit a szintèn asztalnál ülő Pete. Őt nagyjából egy szóval tudom jellemezni:bunkó. Okè Alex is az, de ő velem szembe visszafogja magát, hisz tudja hogy könnyen megsèrtődöm. Szóval Pete egy barna bőrű, raszta fiú.
-Jaj, ne piszkáld már!-rivalt rá Erik. Mindig ezt csinálja amikor valaki csesztet. Mintha nemtudnám megvèdeni magam...
-Reggelt'-lèpett a helyisègbe, házunk kócos királynője, mire egy vidám mosollyal üdvözöltük.-Miről maradtam le fiúcskáim?-öntött magának kávèt.
-Kris elakar minket rángatni a vidámparkba.-forgatta szemeit Dave.
-Most komolyan? Egy vidámparkba?-nevetett fel Kate.-Az hogy töltsünk el együtt pár órát, az nem rossz ötlet, csak ne egy vidámparkba.-ingatta fejèt.
-Köszönjük, Kate.-vigyorgott David.-Le vagytok szavazva!-öltötte ki ránk nyelvèt, mire lebbigyesztettem ajkaimat.
-Na mizu?-hallottam meg hercegem hangját mire felè kaptam tekintetem.
-Azon tanakodunk, hogy hova menjünk közösen.-avattam be.
-Hát szerintem várjuk meg Minhot ès Damient is a döntèsben.-ült le mellèm. Legszívesebben megcsókoltam volna, vagy minimum egy puszit nyomtam volna sima arcára, de túl sok szem pásztáz minket. Hamarossan megjött a kèt jómadár is, így elkezdhettünk tanakodni, hogy mègis hova menjünk "kiruccani".
-Piknik?-kèrdezte az alacsony, szőke Damien, de persze azonnal elvetettük ezt az ötletet.
-Állatkert?-szólaltam fel èn persze, Alexen ès Eriken kívül mindenki " nem"-leges választ adott.
-Menjünk bulizni. Úgyis règ basztam be.-szólalt fel Pete, ès más ötlet hiányában elfogadtuk az övèt.