Please Remember

3.

Már csak egy órám volt az indulásig, de mèg sehol nem tartottam. Foggalmam sem volt, hogy mit vegyek fel, hogyan állítsam be a hajam ès hogy melyik kölnit locsoljam magamra. Okè, más fiúk biztos hogy elsiklottak volna ezekfelett, de nekem igenis fontos a kinèzetem. Nem szeretek úgy megjelenni emberek között, hogy inkább hasonlítok egy, csövesre, mint egy barátokkal rendelkező fiúra...mármint egy meleg fiúra. Tudom, hogy a baráti társaságomból, csak Alex tud a "másságomról", de ő is csak azèrt mert a párom.
De visszatèrve a bulihoz. A szekrènyem felèt már az ágyamra szórtam, mikor vègre megtaláltam azt a ruhaösszeállítást, ami passzolt hozzám. Egy angol zászló mintás póló, egy kèk zakó illetve egy ugyancsak kèk csőnadrág. Ma kèkes hangulatom van. A ruhák magamra vètele után a fűrdőbe mentem, ahol fogatmostam, megfèsülködtem ès mindenesetre egy kis zselèvel is "megfűszereztem" hajkoronám. Aztán jött a majdnem utolsó problèmám megoldása...a kölni. Igazán szeretem a jó minősègű fèrfi illatokat, így körülbelül húsz illat közül kellett kiválasztanom a számomra megfelelőt, ami negyed óra után eldőlt, így vidáman indultam cipőim felè ès ekkor lehervadt arcomról a mosoly...hiszen nekem cipőim vannak, így megint választanom kell. Megálltam a lábbelik előtt ès komoly koncentrálás után a kèk-fehèr SuperStar-ra esett a választásom. A többiek persze elèggè furcsán nèztek rám, hisz ők már akkor harcidíszben álltak amikor èn mèg csak a szekrènyemben matattam.
-Azt hittem, hogy idèn már nem is vègzel...-forgatta meg szemeit Dave, mire felsóhajtottam ès vègigtekintettem a ducin.
-Èn legalább adok a külsőmre...-ciccentettem, jelezve hogy a szandál zokni mar kiment a divatból...márha az volt valaha divatos.
-Nyugodjanak le a kedèjek...-csititgatott minket Erik, mintha èpp szócsatát váltottam volna Daveval, pedig igazából csak aranyosan megjegyeztük, hogy nem igazán vonzódunk a másik külsejèhez.
-Na induljunk kislányok.-nyitotta ki az ajtót Kate, majd nèhanyunkat előre engedve hagyta el a házat. Kellemes időjárás fogadta társaságunkat, hiába múlt el már tizenegy óra is. Lassan bandukoltunk a szórakozó hely felè, mely kèt utcányira volt otthonunktól. Persze a zenèt kilómèterekről lehetett hallani, illetve már nèhányan dölöngèlve járkáltak-ők már szerintem dèlután hatkor nekiálltak alapozni. Gyorasan odaèrtünk a diszkóhoz, amelynek ablakaiból csak úgy ömlött a füst. A kiszűrődő fènyekből látszott pár furcsán mozgó emberi alak, akik gondolom táncnak szánták azt a csápolást.
Mi is bementünk, Alex pedig egyből mellèm szegődött és bárhova mentem ő a nyomomban volt. Nem idegesített, sőt inkább megnyugtatott hogy mellettem van így nem tapad rám egy alkoholista barom se, miközben a hatsómat tapogatja.
-Iszol valamit?-kiabáltam, hisz a zene miatt nem igazán volt lehetősègünk normális beszèdre.
-Egy vodka narancsot.-hajolt oda fülemhez, így neki már nem kellett ordibálnia. Odasètáltam a pulthoz majd kèrtem kettő vodka narancsot, amit visszavittem kedvesemnek ès egyiket a kezèbe nyomtam. Persze ő azonnal legurította, bár èn is így mentem a következő körèr, majd a következőèrt ès így tovább, mígnem alig álltunk a lábainkon. Körülöttem forgott a világ, bar Alex arckifejezèsèt látva, ő sem volt már a toppon.
-Ü-üljünk le...-mutattam egy üres asztal felè, ahova egymást támogatva èrtünk csak oda. Alex először nemigazán találta a szèket, így mellè ült, èn pedig kóvályogva próbáltam felsegíteni, de nem igazan jött össze, így csak ráestem. Kitőrt belőlem a röhögès, meg persze belőle is, aztán önkontról hiányában ajkaira tapadtam ès vadul falni kezdtem azokat. Persze ő sem tiltakozott, hanem hajamba túrva húzott magához közelebb.
-Alex? Jack? Ti mi a lófaszt csináltok?