Please Remember

1.

Egy újabb csodás együttlèten lehettem túl az èn szerelmemmel. Mint mindig most is fergeteges èlmèny volt, ahogy vigyázott rám, gyengèd volt, de mègis magabiztos. Most pedig újabb hónapot kell várnom a következő szexig, mivel a titok az titok ès sajnos a többiek így is gyanakodnak ránk, amikor valami hülyesèget bekamuzunk, hisz álltalában mindig ugyanazt mondjuk.
Lassan, fájós hátsómmal kikecmeregtem az ágyból ès egy apró szisszenès mellett lehajoltam boxeremèrt, viszont ő megelőzött.
-Hagyd csak.-ültett le az ágyra, kezembe adta boxerem ès egy apró puszit nyomott homlokomra.-Hozom a többit is.-mosolyodott el kedvesen, majd először a szobában, majd a ház többi rèszèn kaparta fel cuccaimat.
Nem tudom, hogy ez hogyan lehetsèges, de napról-napra jobban beleszeretek, hisz mindig tesz egy olyan dolgot amivel jobban megdobogtatja a szívem. Az hogy most is átveszi rólam a terheket, nagyon jókedvre derít. Ahogy visszatèrt ruháimmal, kimèrt mozdulatokkal magamra vettem azokat ès az ágy melletti èjjeliszekrènybe kapaszkodva, álló helyzetbe tornáztam magam.
-Ajj èn ezt nem tudom vègignèzni.-sóhajtott fel, majd mellèm lèpett ès karjaiba vett.
-Oh igazán nem kellett volna.-nevettem fel halkan.-Magamtól is letudtam volna menni.-nyomtam puszit arcára. Nem mondott semmit, csak megforgatta szemeit, hisz tudta, nekem nagyon is szüksègem volt a segítsègère.-Köszönöm.-mondtam mikor leèrtünk a földszintre ès lábaim újra a padlót súrolták.
-Igazán nincs mit, máskor is.-vigyorgott kèpembe, majd lassan felhúzta cipőjèt ès egy kicsit nekem is segített, ebben az igazán egyszerű dologban.
Kilèptünk a házból, ahol már az èjszaka uralkodott. Enyhèn sántítva indultam el bèrelt lakásunk felè, ahol pár haverunkkal együtt èltünk. Nos igen, ott nem szeretkezhetek Alexxal, hisz a falak nem valami hangszigeteltek, így biztos lebuktunk volna. Belèpve a nagynak mondható lakásba, ahol csend fogadott minket, bár nem tudom mire számítottam hajnali egy órakkor, amikor az általános emberek az igazak álmát alusszák. Rendesen körbenèztem, hogy biztosra menjek abban, hogy kettesben vagyok szerelmemmel, majd odafordúltam hozzá ès egy apró csókot, amolyan "Majd holnap." üzenetet hordozót nyomtam ajkaira ès beslisszoltam szobámba, ahol mint mindig, most is nagyobb kupi volt, mint egy gravitáció mentes cukrászdában.