Lassan lépdeltem a termem felé, mely ha egyedül vagyok olyan magányos és sivár. Ott tölteni minden napom amely egyre unalmasabb. Nem bírom ki hogy ne járkáljak el a szobámból, nap mint nap. Félve nyitottam be a szobámba, tudtam ha a bátyám mérges annak nem lesz jó vége. Az ablaknál állt és a lábával dobolt. Huuu, bátyus tényleg nagyon mérges!
- Hol voltál? - fordult felém és az arca tényleg nagyon dühősnek látszott.
- Ömm...csak sétáltam. - mosolyogtam rá. De oppa nem mosolygott vissza.
- És nem tudsz egy sms-t dobni nekem hogy " BamBam elmegyek sétálni. Ne aggodj értem!". E hejett bejövök a szobádba és senkoit nem találok! Tudod hogy megijedtem? Van fogalmad róla? Azt hittem megin baj történt! Már majdnem szóltam a nővéreknek hogy keressenek meg!
- Sajnálom. - néztem a földet.
Nem szólt semmit, inkább oda jött hozzám és megölelt.
Sziasztok!
Sajnálom ez tényleg egy nagyon rövid rész lett.
