A Manron Birodalom Örököse /befejezett/

2.fejezet-Egy új világ

Amint a ragyogás abbamaradt, képes voltam kinyitni a szememet. Ismét zuhantam, de ezúttal nem a medence fölött, hanem egy nagyobb fűvel borított tisztás közelített felém őrült tempóban. Felsikítottam. Szinte levegőt venni sem volt időm és máris fél méter maradt köztem és a föld között. Egy hirtelen rántással megálltam, aztán a földre estem. Kiszorult a levegő a tüdőmből és fél percig azt hittem, hogy megfulladok, aztán végre sikerült oxigénhez jutnom és hörögve szívtam tele a tüdőmet. Legalábböt percig feküdtem a földön, mire végre rá tudtam venni magamat, hogy felkeljek. Nagy nehezen ülő helyzetbe szenvedtem magamat és meglepetten fordultam körbe.
-Hol a pokolban vagyok? - motyogtam saját magamnak, majd meglepetten és kissé nyugodtan tapasztaltam, hogy a bikini eltűnt a testemről és a helyét egy barna, tapadós kezeslábas vette át, amiben olyan érzésem támadt, mintha nem is lenne rajtam ruha. A lábamon barna vékonytalpú cipő pihent és a vállamról hátrafelé egy sötét színű palást szerű anyag indult el lefelé és a földön szétterülve ért véget. A hajam egy laza kontyba volt felkötve és néhány kisebb tincs szabadult ki belőle. Ebből kettő nagyobb volt mint a többi és közvetlen az arcom két oldalán simult a bőrömnek.
Gyorsan körülnéztem. Tőlem nagyjából tíz kilóméterre néhány épület alakja rajzolódott ki. Az egyik feltűnően magas volt, talán egy templom. Ekkor abból az irányból, ahol az épületeket láttam egy alak jelent meg. Gyors tempóban közelített felém, amitől kissé zavarba jöttem. Lehet, hogy el kellene futnom, de a lábam nem engedelmeskedett. Csak figyeltem, ahogy az idegen egyre közelebb és közelebb ér.
Hosszú percekig ültem teljesen lefagyva, mikor végre hallótávolságon belülre került.
-Hello, Meira!-mosolygott rám, mire felvontam a szemöldökömet.
-Ismejük egymást?
A fiú, merthogy fiatalabb volt, mint amilyennek elsőre tűnt, elmosolyodott.
-Személyesen nem.-rázta meg a fejét és közelebb lépve felém nyújtotta a kezét. Magam sem tudom, miért, de elfogadtam és engedtem, hogy felhúzzon a földről.
-És te pontosan honnan is tudod a nevemet? - húztam ki a kezemet az övéből.
-Ismerem a szüleidet - vonta meg a vállát, aztán megfordult és visszaindult arra, amerről jött. Elképedve bámultam vagy fél percig, mire sikerült felfognom, hogy mit is mondott.
-Hé! - kiáltottam utána és rohanni kezdtem, hogy utolérjem.-Nem mondhatsz ilyet egy embernek, hogy utána lelépj!
-Nem léptem le. Ha megtettem volna, akkor nem tudnál utolérni - nevetett.
-Ezt, hogy érted?-néztem rá zavartan.-Hol vagyunk? Mi ez a ruha? De mindenek előtt te ki vagy? - záporoztak rá a kérdéseim.
-A nevem Holden. Manronban vagy és ez - intett a ruhám felé - A helyi viselet.
-Manmicsoda? - szaladt fel a szemöldököm a homlokom közepére.
Holden felnevetett és idegesen a hajába túrt.
-Elmondok mindent, rendben? De egy dolgot igérj meg! Bármit hallasz, ne próbáld megérteni, csak fogadd el, oké? - pillantott rám a szeme sarkából. Bólintottam.
-Létezik egy világ, mely elrejtve él. Manron Birodalom...-kezdte, de én közbevágtam.
-Ez a hely, igaz?-intettem körbe. Holden elmosolyodott.
-Igen. De a lakosság itt sokkal másabb, mint amit te ismersz. Hallottál már meséket tündérekről és boszorkányokról? Na ebben a világban ilyen, és ehhez hasonló lények élnek.
Felnevettem.
-Mi? Mármint tündérek?
-Igen. De a mesék rosszul ábrázolják őket. A tündérek sosem voltak kicsik. Emberi méretűek, akárcsak te vagy én.
Abban a pillanatban jobban szemügyre vettem Holdent. A haja barna volt, egyenes és legalább a derekáig ért. Egy hajgumival rögzítette a szálakat a tarkójánál, így a haja előtt kilátszódott egy hegyes fül, olyan, mint amilyen a mesebeli lényeknek van.
-Te is tündér vagy. - motyogtam inkább saját magamnak, mint neki.
-Nem - rázta meg a fejét. - Elf vagyok.
-Az nem ugyanaz?
-Nem. Néhány dologban különbözünk. Nekünk nincs szárnyunk és képesek vagyunk a hazugságra. De ők nem. Nekik a vérükben van az, hogy úgy csavarják a szavakat, hogy hazugságnak tűnjön, pedig igaz. Értenek hozzá és ezt gyakran mások ellen fordítják. Nem szabad bízni bennük.
-Na és ti, az elfek mások vagytok nem?
-Mi. Te is elf vagy.