A Manron Birodalom Örököse /befejezett/

Prológus

Reggel a csengőre ébredtem, de túlságosan fáradt voltam kimászni az ágyból, ezért csak a fejemre húztam a párnát, hogy tompítsam a zajt. Néhány perccel később, mikor már majdnem sikerült visszaaludnom, kinyílt a szobám ajtaja.
-Ugye rosszul látom?-hallatszott egy kedves hang a párnám túloldaláról. Rachel.-Na szálljál ki abból az ágyból! Bulizni megyünk!-rántotta le rólam a takarót, mire összehúztam magamat.
-Csak még öt perc-motyogtam kábán.
-Na azt nem! Neked ilyen téren nagyon rossz az időérzéked. Felejtsd el! - vette le a barátnőm a párnát az arcomról, mire a szememhez kaptam a hirtelen támadt fénytől.
-Rachel! Miért akarsz megölni engem?-mordultam fel, de ő csak nevetett.
-Éppen megmenteni akarlak! Muszáj élned egy kicsit!-ragadta meg a karomat és ülő helyzetbe húzott, aztán a ruhásszekrényem felé indult.-Na mit szeretnél felvenni?
-Hova?-ráncoltam a szemöldökömet, mire értetlenül nézett rám.
-Ugye most csak viccelsz? Mennyit ittál te tegnap?-nevetett fel.
-Semmit. Te is tudod, hogy nem szeretem az alkoholt.-dörzsőltem meg a szememet és nagyot nyújtóztam.
-Elena bulijára megyünk-kezdett turkálni a ruháim közt.
Ekkor vettem csak észre, hogy Rachel térdig érő virágos ruhát viselt, a haját kissé kivasalta, tehát az amúgy vörös göndör haja most laza hullámokban hullott a vállára. Rachel hirtelen megfordult és széles mosollyal nézett rám. Rossz előérzetem volt.
-Jaj ne!-mordultam fel, mikor a barátnőm kiemelt egy halványkék vastagpántú ruhát. A szoknya színe megegyezett a szemem színével.
-Csak próbáld fel!-nyújtotta felém a ruhát, mire tudva, hogy ebből nem enged, átvettem a ruhát és bezárkóztam a fürdőszobába.
Mire kijöttem, Rachel ruhákkal borította a teljes ágyamat. Te szent ég!
Nagyjából egy óra ruhapróbálgatás után végül az első ruhát választottuk és mellé egy fekete enyhén magassarkú cipőt. Rachel büszkén mért végig.
-Tökéletes!-mosolygott rám, aztán kikapott egy bikinit a szekrényemből, aztán egy törölköző és egy papucs kiséretében beletömködte egy oldaltáskába, aztán elindult a földszint felé, ahol Claire éppen a csirkét fűszerezte.
Rachel ledobta a táskákat a földre és elszaladt mosdóba, míg én leültem a pult mellé, Clairrel szemben.
-Jó reggelt!-mosolygott rám és megtörölte a kezét a kötényében. A hajamba túrtam és hirtelen felnevettem.
-Kellett neked beengedni!-mutattam végig magamon, mire Claire felnevetett és felém nyújtott egy tányért, amin egy fél sonkás szendvics pihent. Mosolyogva haraptam bele.