Stand by you (L.R.H.)

8

Két hete jöttem ki a kórházból. És azóta már nem zárkózom vissza senki miatt. Most, hogy volt ez a kis baleset és láttam, hogy mindenki mennyire aggódik értem még a 5SOS is akik amúgy nagyon jó haverjaim lettek már a baleset előtt is. Michael csak a hasára tud figyelni, mert neki mindig éhesnek kell lennie. Nem is értem, hogy nem hízott még el. Most is éppen a hasát tömi míg a többiekkel kint vagyunk a medencénél és szórakozunk.

******

A napok csak telnek és a rajongóim még mindig nem tudják, hogy mi történt velem. Az orvosok semmit sem mondtak az újságíróknak ami számomra nagyon nagyon jól esett. Bár nagyon jól tudom, hogy köti őket az orvosi titoktartás. Bele sem merek gondolni, hogy hogyan reagálnának a rajongóim, ha megtudnák, hogy öngyilkos akartam lenni. Talán mellém állnának? Vagy esetleg megutálnának? Nem igazán tudom elképzelni azt, hogy mi lehetne akkor, ha megtudnák.

A napokban egyre többet gondolkozom Lukeon. Mostanában nagyon sok időt töltünk együtt és mikor mellette vagyok felhőtlenül boldognak érzem magam. Mindig segít nekem meg minden, de így az elmúlt pár nap során kezdem azt érezni, hogy valami többet érzek iránta. Nem nevezném ezt még szerelemnek talán csak egy kisebb vonzalomnak. De én még igy is félek. Hogy mitől? Talán a csalódástól, attól, hogy újra összetörnek és fájdalmat okoznak nekem.

Mikor a fiúk nincsenek itt gyakran ülök a szobámban és írok. Mindenfélét. Dalt, verset, történetet. Az a rengeteg érzelem és fájdalom ami ebben a pár évben kaptam vagy ami történt velem nem azt mondom, hogy megihletett, de adott egy kevés erőt arra, hogy újra folytassam azt amit szeretek. Megírni egy dallamot. Írni egy verset. Vagy leírni egy történetet ami a fejemben született meg az valami elkepesztően felülmúlhatattlan érzés. Mert ott van az a tudat, hogy valami olyant alkothatsz amit senki más. Mert a történetek mások, úgy ahogy a végkifejletek is. Minden könyvben van egy főszereplő, de a szereplők személyisége merőben eltér. De mégis van valami közös mindegyikben. És az a tanulság. Mert minden könyv vagy történetnek a lényege az a tanulság. Az, hogy a szereplő milyen körülmények között volt képes véghezvinni azt a tettet ami vele történt. Mert a történetek valamit elmesélnek. Csak mást és máshogyan.

Most is éppen a teraszomon ücsörgök a noteszem és a tollam társaságában. Egy verset írva:

Sötétben tapogatózva keresem,
Szinte már kutatom
A választ a problémára.

Ami valahogyan visszahoz engem,
És vezet az utamon
S szívem ne engedi árván.

Mint az út erdeje
Keresve sem találod,
Csak, ha megnyílsz szíved számára.

Mégis vágyakozva keresed
Utad szíved kapujához
Mégsem találod a vakvilágban.

Az emberek sokszor vakon keresnek
Olyan dolgokat melyeket ott
Sosem találnak meg ott a vakvilágban.

Vakon a sötétben keresem,
Már-már megrögződve kutatom
A vakvilágom válaszát a problémára.