Stand by you (L.R.H.)

7

Luke szemszöge:

Már egy hete, hogy Amber kómában van. De nem is nagyon értem, hogy miért foglalkozom vele ennyit. Hiszen nem több nekem, mint egy átlagos lány. De valami mégis megfogott benne. De azt nem tudom, hogy mi. Talán a törékenysége? Vagy a személyisége? Hiszen az elmúlt hetekben nagyon sok időt töltöttem vele. Elmesélte nekem az életét és ezáltal egy nyitott könyv lett számomra. Elmesélte miért kezdett énekelni. Elmondta, hogy öt hangszeren tud játszani (fuvola, dob, gitár, zongora és furulya). Mit ne mondjak akkor az állam a padlót verdeste a megdöbbenéstől, hogy ennyi hangszeren tud játszani. Mi a srácokkal összesen nem tudunk ennyi hangszeren játszani, nemhogy ez a törékeny lány. 

Ezek az emlékek megmosolyogtattak és egy pillanatra ki is ment a fejemből a napokban történtek bánata. 

-Mr. Hemmings!- hallok meg magam mellöl egy hangot. Arra fordulok és az orvost veszem észre. 

-Igen?- felállok és elé sétálok. Illedelmesen kezet rázunk. 

-Jó híreket hoztam.- kezd bele és én figyelmesen hallgatom.- A vizsgálatok szerint a napokban már fel fog kelni Amber kisasszony- mondja mosolyogva a doktor. 

-Úr isten! Ez remek hír.- örvendeztem.

-De..- mondta a doki mire én befogtam. Miért kell mindig ott legyen az a rohadt de... szócska mindenhol? - Előfordulhat ilyen esetekben az amnézia. 

-És mennyi az esélye annak, hogy amnéziás lesz?- teszem fel a kérdést és most eszembe jut az egyik dalunk az Amnézia ami pontosan erről szól. 

-5%, hogy nem amnéziát kap. - mondja az orvos. - De ha most nem bánja én mennék. 

Tovább engedem a doktor urat és benézek Amber szobája ablakán. Nem jó úgy látni, hogy gépekhez van kötve. Hiányzik a mosolya, a felhőtlen jókedve mikor Michael és Calum megnevette vagy amikor a karjaimban tarthattam esténként, mert rosszat álmodott. Hiányzik a szájharca amit Ashtonnal csinált vagy amikor elfutott Dylan elől mert elvette a telefonját. Vagy amikor kajacsatát tartottunk mert Michael véletlenül eltalálta egy szelet pizzával Ambert. Hiányoznak a közösen töltött percek és hibásnak érzem magam azért ami vele történt. Ha nem megyünk el arra rohadt koncertre most nem történt volna ez meg és talán most is nézhetném az arcát ahogy kineveti az ökörködő fiukat. 

Lesütöm szemeim és érzem hogy egy kósza könnycsepp folyik végig az arcomon. Mindig is gyűlöltem sírni, de mikor kikívánkozott akkor engedtem, hogy végigégessék arcomat a sós cseppek. Egy pár perc elteltével mikor még mindig ugyan úgy álltam egy sikításra leszek figyelmes. Először hagytam, mert azt gondoltam, hogy valamelyik beteg megint rosszat álmodott, de mikor másodszorra is hallom a sikítást a nevemmel felkapom a fejem. Azonnal Amber felé kapom tekintetem ahol szembesülök azzal a ténnyel, hogy ébren van. És ez melegséggel tölt el. Amilyen gyorsan csak lehet bemegyek a lány kórtermébe és elkezdem szólítgatni, hogy keljen fel, mert egyfolytában sikítozik és a nevemet üvölti. 

- Amber?! Amber?!- mondogatom a nevét, de semmi. elkezdem rázni hátha akkor felkel és nagy meglepetésemre ez be is válik.

Amber szemszöge:  

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ...- sikítok fel és kinyitódnak szemeim. Körülöttem minden fehér a falaktól elkezdve a székekig. Mellettem megpillantom Lukot. Azonnal a nyakába ugrok  és agyonölelem. 

-Hé hé csajszi azért ennyire ne örülj nekem.- mondja nevetve és visszaölel. 

-Mi történt velem Luke? És miért vagyok a kórházban? Miért nem emlékszem semmire?- zúdítok rá egy csomó kérdést.

-Magadba szúrtál egy kést aztán beverted a fejed az üvegasztalba majd egy hétig kómában voltál.- mondja ki egy szuszra nekem meg leesik az állam. 

-Amber kisasszony.- jön be az orvos a kórterembe. - Öröm önt újra ébren látni. 

-Köszönöm doktor úr.-mondom mosolyogva.

-Felteszek egy két kérdést és már folytathatják is ott ahol abbahagyták.- mondja mosolyogva.

-Rendben.- mondom.

-Mire emlékszik?

-Nagyon semmire.- rázom meg a fejem.

-És az ön mellett ülő fiatalemberre emlékszik? 

-Igen.

-Megtudná nekem mondai, hogy hogyan hívják?

-A fiút Luke Robert Hemmings, az én nevem pedig Amber O'Brien.

-Nagyon jó. Akkor úgy hiszem, hogy végeztünk is. Mr. Hemmings egy percre ha kérhetném?

-Azonnal megyek.-mondja a mellettem ülő szőkeség.- Egy perc és visszajövök.-mondja nekem és arcon puszil. 

Tudom tudom. Rohadt régen hoztam már részt. de most itt van és remélem tetszett ha igen vottold és írj commentet. 

Puszi MerciXXX