Stand by you (L.R.H.)

4

Luke szemszöge:

Még mindig itt ülök mellette és fogom a kezét. Azt a srácot aki pedig itt volt elküldtem a fenébe miután szóltunk az orvosnak.

Egyszer csak Dylen és egy mit ne mondjak eléggé csinos lány rohan be a kórterembe.

- Mi történ?- támadt le a fiú. - Az orvos hívott, hogy Amber a folyosón esett össze egy srác karjaiba. Mire te hangosan elküldted a picsába.

Hát mit ne mondjak igazán kedves volt tőle ez a kis kiakadás. Főleg úgy, hogy ha nem vagyok ott akkor még mindig azzal a tapló kis gecivel lenne. NA ÁLLJ! LUKE ÁLLJ!! MIKET GONDOLSZ TE? HISZ NEM IS ISMERED AZ A FIÚT. Bár tudnám, hogy min akadt ki ennyire Amber.

- Luke? Luke? Itt vagy haver? Luke?

- Mi? Jah persze igen.

______________________

- Figyu- kezdtem zavartan vakargatni a tarkóm- Ki volt az a srác akivel veszekedett Amber?

- Háááát- húzta el az á- betűt. - A volt barátja. Aki egy másik lány miatt dobta Ambert, és nem viselte valami jól a szakítást, mert ő volt az első igazi szerelme. Tőle kapta az első csókját, ő volt az aki először mondta neki, hogy mindennél jobban szeretlek. Szóval minden, hogyan ő volt neki az első. A szakítás után Amber teljesen más lett. Nem evett nem beszélt nem foglalkozott senkivel. Szinte már mély depresszióba esett. Egy nap kapott egy üzenetet Robtol, hogy ne haragudjon rá és hogy ő nem akarta megbántani és hogy legyenek inkább csak barátok. És erre szegény teljesen kikészült és...- itt abbahagyta.

- És?- kérdeztem, hogy folytassa. Ez alatt a pár nap alatt elég jól össze haverkodjunk , mit ne mondjak.

-... eszméletlenül találtam meg az ágya mellet miután sikerült betörnöm az ajtót .

- Hogy mi?- akadtam ki.- Mit csinált?- teljes nyugodtsággal, de mégis félelemmel a hangomban szólaltam meg.

- Nem hiszem, hogy ezt el kéne mondanom neked. Ez igazából az ő dolga nem tiéd. Ha talán ő elmondja akkor majd megtudod, de úgy érzem már így is túl sokat mondtam neked az énekesi kari...

Amber szemszöge:

Szia cica! Figyu és annyira sajnálom amit két hete mondtam. Remélem megtudsz nekem bocsátani és lehetünk még barátok. XXX Robi.

Olvasom az üzenetet. Felkeltem és berohantam a fürdőbe. Minél gyorsabban akartam találni valamit mi éles. Végül találtam egy pengét és visszamentem a szobámba. Az ajtómat bezártam és leültem az ágyam szélére.

Lassu mozdulatokkal kezdtem el vagdosni a kezem. Minél mélyebbre nyomtam a pengét annál több érzelem és fájdalom gyűlt a szemembe könnycsepp formában. Hiányzik. Hiányzik a csókja. Hiányzik az, hogy azt mondja nekem, hogy mindennél fontosabb vagyok neki...

- NEM!- ordítottam fel mire a szobában megfagyott a levegő. Dylen azonnal felállt és odarohant hozzám.

- Mi történt?- kérdezte aggódva, de én válasz helyett csak ott sírtam a karjaiban, mint valami ötéves.

- Ssss... Nyugi. Itt vagyok. Nincsen semmi baj. Én vigyázok rád.- próbált megvigasztalni.- Mi történt?

- É-é-én... me...megint arról... arról álmodtam- dadogtam össze vissza, és a közben elapadt könnycsatornáimból újra előjöttek a könnyek.

- Sss semmi baj. Az már megtörtént. Nem fog újra megesni. Azt garantálom, és nem hagyom, hogy még egyszer valaki ártson neked.

- Köszönöm.- mondtam elhaló hangon.

" Csá elnézést a késésért és a ratyi rész miatt csak most éppen a jobb szemere nem látok mert feldagadt, úgy hogy nézzétek el nekem ezt a pocsék részt.

Puszi MerciXXX"