Unexpected Selected

7. - Thea

Charlie megszorítja a kezemet és én ezzel nagyot sóhajtva fordulok vissza Kaya felé. Némán hálát rebegek a szüleimnek, amiért a tervezettnél hamarabb hagyták el a termet, mert ezért én szorulnék.

Kaya helyet foglal a hárfa mellett és a bukott angyal jelmeze egy pillanat alatt más megvilágításba kerül. A szemem sarkából észreveszem Kaya bátyját, Zackary-t, aki közelebb slisszol a színpadhoz. Legszívesebben én is ezt tenném, de nem akarom a tömegben hagyni a bátyámat, és azt sem szerettem volna, ha Kayát még jobban kivételezettnek lássák. Az is elég hab volt a tortán, hogy a bátyja palotaőr. Amikor bemutatott neki, nem volt időm meglepődni, csak udvariasan bólintottam egyet, de magamban fortyogtam, amiért nem árulta el nekem. Persze, megértem a titoktartását, természetesen.

Kaya végighúzza az ujjait a hárfán, ezzel az egy gyönyörű hangot ad ki magából. Charlie rám néz, de én csak megvonom a vállamat. Kaya zenész és énekes, elkerülhetetlen volt egy ilyen lépés tőle.

A lány úgy kezd el játszani, mintha senki sem lenne a teremben, teljes figyelme a hárfára irányul és egy varázslatos darabot ad elő, amitől borsódzik a karom. Mosolygok és közben figyelem mind a kiválasztottakat, akik véleménye megoszlik, mind a bátyámat, aki teljesen le van nyűgözve, valamint Kaya bátyját, akin látom, hogy legszívesebben lerángatná a húgát a színpadról. Ő is észreveszi azokat a nem túl kedves reakciókat.

Egy pillanatra nem is érdekel az, hogy Kaya-t kivételezettnek tartják, hiszen mondjuk ki, az is. De másképpen, mint hiszi mindenki. Valóban megláttam benne a lehetőséget, habár titokban pénzt ajánlottam fel neki, hogy magammal hozzam a palotába. Senki sem tudja a háttér-információkat és, hogy Kaya milyen érzelmeket váltott ki belőlem. Senki sem tudja, hogy milyen környezetből hoztam ki Kaya-t, hogy mi történt, ami miatt megkockáztattam ezt a lépést.

Igen, Lady Kaya Mercer valóban kivételezett. Mert jókor volt jó helyen és szerintem, életében először, szerencséje volt.

Hamar otthagytam a báltermet, hagyva, hogy Kaya is vegyüljön a lányok között és, hogy egy kis időt talán a bátyjával is töltsön. A bátyám is elkezdett végül vegyülni, egyre több lányt kért fel, de láttam, hogy két tánc után, vissza is tért Kaya-hoz. Akkor mentem ki, amikor ők a parkettre léptek.

Titokban reménykedtem abban, hogy Andrew utánam jön, hogy beszélgessünk, vagy ilyesmi, de Andrew nem hagyta el a bálteremet, szóval inkább fürdővizet kértem a szobalányaimtól és lefekvéshez készülődtem.

A hárfa hangjával a fülemben aludtam el.

A reggeli kilenckor volt tálalva, így viszonylag időben, nyolckor keltettek a komornáim. Miután elkészítették a frizurámat, ami ezúttal nem volt valami nagy tudomány, csak nagy loknikban omlott a vállamra és a fejemre adták a tiarámat, amit nagyon is elleneztem, de sajnos anyám akarata volt, hogy viseljem; felvettem az aznapi ruhámat, egy combközépig érő ruhácskát, amihez fűzős felsőrész és fodros szoknya tartozott. Biztos voltam benne, hogy a ruha az anyám műve, én saját akaratomból soha nem lettem volna képes ilyen sokat mutató ruhát felvenni.

A komornáim végre valahára magamra hagynak, hogy előkészüljek a reggelihez. Felveszem a magas sarkú cipőmet és belenézek a tükörbe. Nem nézik ki jobban, mint egy örömlány. A szoknya túl sokat mutat a combomból, a fűző egy hajszálnyira áll attól, hogy elengedje a melleimet. Arrafelé terelgetem a hajamat, amikor lenyomom a szobám kilincsét, hogy ha bekövetkezik a baj, ne látsszon annyira, mint remélem.