Formula 1 Never Give Up

El akarok menni...!

-Rendben. És nem tudnak mások bejelölni?

-Csak ha te is elfogadod. Titkosítottam az összeset.

-Okés.

-Ja, és még valami. Próbáld pár havonta frissíteni a jelszót, mert biztos fel akarják majd törni.

-Mintha államtitkokat őriznék! –Nevetek fel.

-Hidd el nem egy ismerőstől hallottam olyat, hogy csak a szerencsén múlt, hogy nem törték fel a SZEMÉLYES oldalaikat. De ne félj én is figyelni fogom a dolgokat.

-Mondtam már, hogy imádlak?

-Nem elégszer. –Vigyorog. -Na, kiket akarsz bekövetni? –Nyom rá a kis nagyítóra.

-Most még csak a csapatot, meg téged. Már ha neked nem baj...

-Szerintem te ne kövess engem, majd csak én téged. Személyes profilokat inkább ne kövess.

-Okés. Furcsa lenne, ha bekövetném Danielt?

-A vigyorit? Igen, az lenne. Még nem is találkoztatok személyesen, nem kell, hogy félre értse.

-Mondjuk nem lenne jó bemutatkozás, hogy „mért nem követté vissza?!". –Mindketten felnevetünk, és Bálint felül az íróasztalomra.

-És, amúgy jól vagy? Azt ne mondd, hogy jól leszel, mert felpofozlak!

-Kicsit hiányzik a nyugodt életem, de szükségem van erre a változásra. Tóbiról tudsz valamit?

-Ja, de te nem akarod tudni.

-Miért? –Nézek Bálint szemébe.

-Figyelj. –Fogja meg a kezem. -Ne borulj ki, de ágyba vitt valakit...

-Kit? –Kérdezek kapásból vissza.

-A nevét szerintem ő se tudja, de Beni szerint egy óriási kurva.

-Beni már csak tudja. –Mosolyodok el fájdalmasan.

-De ne érezd rosszul magad e miatt. Szerintem csak azt akarja bizonyítani, hogy nem hiányzol neki.

-Szerintem nem kell bizonyítania...

-Gabó! –Vált apáskodó hangra. -Tudod, hogy szeretett, csak ezt már nem bírta elviselni. Két teljesen más ember vagytok, persze, hogy szétmentetek. Ő utálja a változást, te meg ettől élsz! Szerintem fogd fel leckének. Nem szabad egy ennyire más emberrel összejönni. Egyikőtök sem tud kiteljesedni. De ezt nem én mondtam. –Ugrik le az asztalról.

-Nehogy már kiderüljön, hogy vannak érzelmid. –Nevetek fel halkan. -Te hogy vagy?

-Hogy lennék? Nincs verseny, Dorkával csak holnap tudok találkozni, anyám csesztet. De segítettem neked, és legalább megtudtam, hogy jól vagy.

-Én? –Húzom fel a szemöldököm.

-Persze. –Legyint. -Csak nincs jobb elfoglaltságod, ezért sajnáltatod magad. De nem baj, erre vagyunk mi.

-Kösz. –Vigyorgok égő arccal.

-Apud itthon van?

-Bálint... hétköznap van, és dél! Ilyenkor mindenkinek van dolga, csak mi unjuk halálra magunkat.

-Igaz. –Megrázza a fejét, és elnyúl az ágyamon. -Aludjunk! –Suttog, és ásít egyet.

-Ennyire unatkozol?

-Hát, most, na. –Felkönyököl, és belenéz a szemembe. -Vagy csináljunk valami kicsit érdekesebb dolgot?

-Hát... megnézzük a...