Smart ass H.S. /Hun./ Bef.

Smart ass 24

-Oliva én annyira sajnálom a történteket... Amit Nadine mondott abból semmi sem igaz! Azon a hétén Louis-nál lógtam,az ég szerelmére,nem találkoztam vele!-Nevette el magát idegesen, két ujja közé csíptette az orrnyergét és kezdte masszírozni azt. Még is miről beszél?!

-Egyáltalán milyen mesét adott be pontosan?-Nézett mélyen a szemeimbe,ám én nem bírtam tartani az intenzív pillantását,ezért inkább hunytam le a szemhéjaimat.

-Hogy ti...khm...élveztétek egymást,ezért nem kerestél...-Makogtam undorodva felhúzott orral. Az arcán átfutó érzelmek láttán megingott bennem az az érzés,hogy vajon most mi is az igazság. Vissza gondolva,amiket Nadine mondott még most is élénken cseng a fülemben. Tisztába voltam a ténnyel,hogy ezerszer tapasztaltabb lehet nálam,viszont tud egyáltalán valamit Harryről,milyen is valójában? Ez már nem volt olyan nyilvánvaló.

-Bassza meg,huh! Most figyelj ide nagyon jól. Ebből-semmi-sem-igaz.-Tagolta a szavakat és az asztalon pihenő kezemre tette az övét. Ezúttal nem volt szívem elhúzni onnan. Értelmeztem,emésztettem a szavait,de nem igazán sikerült valóban át gondolnom. Túl sok. Egyik nap azt gondolom róla,ő mindig csak megbánt,másnap pedig már hiányérzetem van,azt akarom csókoljon,öleljen. Ez lelkileg kezd kifárasztani,nem tudtam ésszerűen megállapítani semmit ami vele kapcsolatos. Az agyam szinte ködbe borul ha mellettem van,úgy mint most is. Ilyenkor megszűnik minden ellenérv amit próbálok felhozni magamban.

-És igen. Nadine is fontos nekem,úgy mint Fizzy vagy Ashley! Mint ismerős. De nem hallgattál meg,olyan makacsan elrohantál előlem! És tudni szeretnéd a valódi okát annak,miért nem kerestelek? Mert,megakartalak védeni saját magamtól. Én csak jót akartam neked. Én nem vagyok jó. Nem az vagyok mint tűnik. Ennél,nálam többet érdemelsz...-Sütötte le a tekintetét. Szép,egyedi arcán megjelent a szomorúság jelei,amit azonnal el akartam onnan tüntetni. Nem értettem miért mondja ezt. Nem akartam ezt hallani,hülyeség!

-Ne mond ezt... Te vagy a legjobb ember számomra!-Kulcsoltam össze az ujjainkat a mai nap folyamán másodjára,annyi különbséggel,hogy ezt szívből tettem. Az összefont testrészünkön állapodott meg mindkettőnk tekintete,szinte nem bírtunk szemtől szembe nézni a másikkal.

-Rosszul gondolod...-Emelte fel a kezemet és kezdett lágy csókokat nyomni a bütykeimre ezzel elérve,hogy a szívem erős erővel kezdjen vágtázni. Nem,nem gondoltam rosszul. Annyi jót adott már nekem az ismertségünk alatt,mint senki más az életemben. Igaz,megbántott párszor,de a jó mindig elfeledteti a rosszat,mint ezúttal is.

-Engedd,hogy bebizonyítsam!-Dőltem meg felé ezzel még közelebb kerültem hozzá. Zöld szemei reménykedően csillantak rám,szinte esedezve. Segítenem kell neki,nem hagyhatom,hogy így gondoljon magáról. Szentül merem állítani ő csodás lélek még ha akad pár megkérdőjelezhető tette.

-Még egyszer ne vonj el így magadtól,ennyi időre! Sőt,semennyire!-Rivalltam rá jelentőségteljesen amin hitetlenkedve elnevette magát és rázta meg a fejét ezáltal a belőtt haja kissé lebegni kezdett.

-Nem fogom!-Dobott felém jobbos kacsintást ezzel hosszú idő után boldog mosolyt előcsalva belőlem,ami látszólag pozitív hatással volt rá.

-Itt is van az ételük,fogyasszák jó ízűen!-Tette le elénk a tányérokat amin gusztusos ételek voltak.

-Köszönjük.-Biccentett H majd kezdtünk enni. Néha beszélgettünk,de próbáltuk az illemhez kötni magunkat figyelembe véve,igazán elegáns étteremben vagyunk. Igazából,alig bírtam egy falatot leerőltetni a torkomon. A vallomása olyan szinten feldobott,hogy táncolni is akadt volna kedvem. Vagy akár sikoltozni. Nagyon nehezemre esett nem vigyorogni mint a vadalma folyton folyvást. Életemben először kaptam ilyen megható szavakat egy fiútól. Aki nem mellesleg fontos számomra.