Smart ass 16

8.2K 309 15
                                    


Jó olvasást!


"Tudatnom kell vele,ő igen is jó ember. "

Keserves mindennapok. Eltompított sírás. Elnyomott dühkitörések. Akaratlanul előtörő pánik rohamok. Így jellemezném az elmúlt három és fél hetet mióta megtörtént...Nos az. A depresszió legmélyebb bugyraiba rántott magával. És én engedtem magam,nem volt miért dacolnom ellene. Hirtelenjében úgy tűnt minden értelmetlen. Mert úgy is volt. A mindennapjaim abból álltak,hogy némán néztem ki a fejemből. Mi mást csinálhattam volna? Teljesen megtörtem. Hasztalan volt felkelni reggelente. Néha azon is elcsodálkoztam,hogy maradt erőm levegőt venni. Legszívesebben elmenekültem volna. Hogy hová? Azt még magam sem tudom. Egyedül Harry tudott a depresszióm hátsó okáról,rajta kívül senki más. Nem éreztem fontosságát annak,hogy bárki szánalommal a szeméiben nézzem rám. Fizzy és Ashley próbáltak kezdeményezni,érdeklődni de csak bénultan bámultam rájuk és némán elsétáltam meg se hallva mit mondanak. Talán Maura kezelte a legjobban a hirtelen jött visszahúzódásomat. Nem mondott semmi mást azon kívül 'Kincsem,ha majd úgy érzed vissza fogsz térni hozzánk. Én várni fogok rád.' Talán Ő volt a másik ember akiért néha megláttam a nagyon-nagyon hosszú alagút végén megcsillanó fényt. Harry volt az én másik reményem. Ironikus,mi? Pont ő,akivel az elején a kapcsolatunk igazán feszült volt. Még is ő mentett meg engem azon a bizonyos éjjelen. Rossz belegondolni mi történt volna velem ha nem bukkan fel. Talán elvérzek valamilyen utca szélén. Még is ki gondolná,hogy egyes emberek szép arca mögött mi bújik... Vissza térve Harryre minden áldott reggel a kollégium parkolójában megjelent a motorjával és plusz bukó sisakkal rám várva. Tanítási órák után Ő volt mellettem vagy Louis a kollégiumhoz vezető úton. Louis kifejezetten jó társaság. Még az én komor arcomra is képes volt felcsalni pár másodpercig egy kis halovány mosolyt. Igaz,néha már majdhogynem kiabált velem figyelembe véve azt,hogy nem szólaltam meg. Ilyenkor inkább áradozott az új barátnőjéről Eleanorról. Hallva a boldogságát remény szállt belém ami köddé vált mikor elváltunk. Harry érthetetlen okból mindig próbált nekem segíteni ahogyan csak tudott. Nagyon hálás voltam,még ha nem is mondtam neki. Valószínűleg amikor szabad ideje volt akkor azt mellettem töltötte a néma szobában amit néha feldobott azzal,hogy a gitáromat az ölébe véve halkan kezdett játszani rajta. Ezzel akarata ellenére megnyugtatott és elaltatott. Talán az alvás volt az az állapot amit szerettem a gyászossá vált életemben. Szóval igen,az élet nem igazán fényes. Hihetetlen,hogy megtud fordulni minden egyik pillanatról a másikra. Valójában néha önzőnek érzem magam. Igaz,nem én kérem Harryt arra hogy velem legyen. Én szenvedtem veszteséget,neki ezt nem kéne átélnie és végig vinnie mellettem. Viszont... Nem vagyok abban biztos mit tettem volna ha ő nem őrzött volna. Őszintén megvallva mélyen legbelül mindig is tudtam,Edwardnak köze van Harryhez. De mikor bebizonyosodott hivatalosan is szinte örültem ennek. Mármint...Erős ellenérv volt az ahogyan viselkedett velem eleinte Harry. Nem tiszta az,hogy miért sértegetett Harryként és miért volt velem normális Edwardként. Annyira más,megmagyarázhatatlan. Ő maga.

-

Reggel nem akartam kinyitni a szemeimet. Nem akartam élni a jelenben. Vissza akartam zuhanni az álomtalan álomba,elbújni az otromba világ elől. Mikor újra tudatosult bennem mit tett velem Cameron halkan felsírtam mire az arcomat a párnámba nyomtam hangtompítóként. Nem volt szükségem arra,hogy Ashley újra az ágyam mellett guggoljon és vigasztaljon nem sejtve semmit. Remegve fújva ki a levegőt tápászkodtam fel. Úgy éreztem bármelyik pillanatban össze eshetek,elhagyhat a megmaradt minimális erőm. A fürdő felé indultam robothoz hasonlító darabos léptekkel. A kis helyiségbe ahogyan beértem megpillantottam magam a tükörben mire megéreztem ahogyan a torkomban fojtogató csomó kreálódik. A szemeim alatt hatalmas sötét karikák ékeskedtek,az arcom két oldalt megnyúlva,beszakadva rajzolódott ki előttem. A pólómat lassan felemelve megjelent előttem a betegesen vékonnyá vált felső testem.

Smart ass H.S. /Hun./ Bef.Where stories live. Discover now