~I Will Love You Till I Die~

~My mate~ 3.fejezet 1.rész

Nos madárkáim most egy kicsit izgibb, intimebb(nem 18+ de lesz majd olyan is ;)) és hosszabb résszel készültem mert régen töltöttem már fel. Remélem élvezni fogjátok és nem vagytok mérgesek. Köszönöm azoknak akik eddig olvasták a sztorim és továbbra is így tesznek, nagyon boldoggá tesztek vele és a pár komment is nagyon jól esik na nem is húzom tovább az időt...még egy gyors kérdés mostantól lesz egy kis időm úhogy tudom a részeket hetente hozni, vagy maradjon úgy ahogy eddig. Kössy előre is na legyetek jók puszi. #Rose

*Stiles szemszöge*

+Neked...világítanak a szemeid.-mondtam hitetlenkedve...nem tudván h ez még csak a kezdett...egy furcsa érzés fogott el ahogy a szemeibe néztem. Csodálkozva nézet rám mire én kérdőn pillantottam vissza, de ha agyam még nem is fogta fel, a szívem tudta, hogy a szemeivel elbűvölt ez a lány. 

*Sok milliárd évvel ezelőtt*

Réges régen szólt  a történet minden farkasnak megvolt a párja mint ahogy az embereknek a lélektársa. De sajnos az istenek ezt nem így akarták...nekik nem volt joguk egy társhoz...legalábbis ezt hitték. Haragjuk elért minden egyes embert és farkast, s szétválasztották őket egymástól. Bár a találkozás lehetőségét nem tiltották meg, szinte lehetetlennek bizonyult...de most már ez a múlté.

*Most*

#Ezt nem hiszem el...-nyíltak kerekre a lány szemei...-te vagy az én...-de mielőtt ki mondhatta volna elájult. A testemben lévő bizsergés elmúlt. Most már az aggodalom vette át a helyét. "Én vagyok az ő..mije is? Pont ilyenkor kell elájulnia..."-gondoltam magamban morgolódva, de csupán a stressz jött ki belőlem. Remegett a kezem és megfeszültek az izmaim. Nem értettem az érzést. De féltem. Féltem, hogy elveszítem..."Az enyém!"-jött a hang a fejemben...nem értetettem, hogy mi folyik itt, de ez volt a legkisebb gondom...aggódtam, hogy vmi baja van Caitlinnek. Egyszer csak vmi meleg és puha dolgot éreztem a karomon. Amint odakaptam a fejem láttam, ahogy Caitlin öleli a kezem és békésen szuszog. Ahogy láttam, hogy alszik megnyugodtam, de a kezemet még mindig fogta. Megvakartam a fejem és lefeküdtem mellé. 

+Jó éjt hercegnő...-mondtam, és még magam is meglepődtem saját szavaimon, remélve hogy nincs ébren bár sztem azt hallottam volna elaludtam miközben ő karjaim közt feküdt és szorosan hozzám bújt.

~Szeptember 1~

-STIIIILEEEES!!!!!-hallottam ahogy valaki kiabál a konyha felől és egyre közelebb jön. Nem Scott volt az....Liam az gondoltam magamban és ki se nyitottam a szemem, erre berontott a szobába és meglátta, ahogy Caitlin és én egymás mellett vagyis Caitlin a karjaimban még nyugodtan alszik és ekkor akkorára nyílt a szája azt hittem leesik. Csak intettem neki egy pszt-t aztán mutogattam neki, h kifelé...lassan én is felkeltem és eltűntem a szobából mielőtt Caitlin felkel. Még pár percig néztem és késztetést éreztem, hogy megcsókoljam úgy, hogy erőt vettem magamon adtam egy puszit a hajába és már sprinteltem is ki a szobából. 

*Caitlin szemszöge*

Arra keltem fel, hogy Stiles karjai közt fekszek mikor vki berontott a szobába...annyira zavarban voltam, hogy nem mertem kinyitni a szemem, egészen addig míg azt hallottam, hogy kimegy a szobából, de mielőtt kiment megpuszilta a hajam, azt hittem látszik az arcomon, hogy vörös vagyok mint egy paradicsom na persze nem volt rossz érzés mellette feküdni, olyan jó volt érezni teste melegét és ahogy ajjj..."Caitlin maradj már"-parancsoltam magamnak.-"Nem szerethetsz bele...mikor a volt barátnője a rokonod...még akkor is ha tudom ki nekem Stiles" 

~Írói hozzászólás: Caitlin és Malia eredetileg nem vér szerinti rokonok, de édesanyja ágáról barátok a szüleik mivel nagynénje legjobb barátnője volt egyszer Malia édesanyja míg meg nem őrjítette a hatalom.~

Hallottam, ahogy a két fiú ott lent próbál halkan beszélni...gyorsan felvettem vmit amit találtam Stiles gardróbjába...nagyon reméltem nem bánja mert az nagyon zavarba ejtő lett volna és lementem hozzájuk...

#Jó reggelt...-szólaltam meg halkan, valószinűleg az arcom megint csak vörös színt öltött és leültem melléjük. Eleinte nem szóltak semmit aztán...

+Kérsz reggelit?-szólalt meg Stiles...kicsit szaggatottan vette a levegőt.

Csak bólintottam és Stiles felállt és hozott nekem narancslét, vajat és pirítóst. Éppen kortyolgattam a narancslémet mikor Liam megszólalt.

>Mondták már, hogy gyönyőrű vagy?-akart velem flörtölni mire én félre nyeltem amit épp ittam és köhögni kezdtem, de mire válaszolni tudtam volna Stiles felállt és rámorgott Liamra.

+Tűnés....-szólt rá ridegen.

>Mi ütött beléd haver én csak...-próbált magyarázkodni.

+Liam...nem mondom még egyszer...-nézett rá szúrós tekintettel, erre Liam lassan elkezdte szedni a lábát és vissza vissza fordult...olyan volt mint egy megbüntetett kisgyerek.-Azt mondtam TŰNÉS!-kiabálta el magát Stiles amitől még én is kicsit megijedtem. Nem csodálom, hogy Liam kisprintelt az ajtón. Majd rám nézett.-Jól vagy? 

#Uhuu...-nyögtem ki...őszintén megijedtem Stiles ordításától...olyan volt mintha egy alfát hallottam volna használni az erejét, de semmi jele nem volt annak, hogy egyáltalán farkas, na meg aztán ott van az a Scott gyerek... egy alfa nem? lehetetlen. 

+Megijesztettelek ugye? Áthívom Scottékat...majd Kira hoz neked vmi ruhát...-ki az a Kira akadtam ki magamban.-Mellesleg Kira Scott csaja, és egy kitsune.-tette hozzá, erre megnyugodtam. Most már biztosra tudtam...megtaláltam a...