~I Will Love You Till I Die~

*2.fejezet 1 rész* Csak mert azt mondtam

*Stiles szemszöge*

+És most szépen a kocsiba maradsz míg be megyek beszélni az apámmal.-mondtam határozottan a lányra nézve.

#Jó jó...ne apáskodj már...inkább csak siess vissza...-mondta nyávogós hangon, de tudtam, hogy nem rossz akaratból mondja csupán még új neki ez az egész.

Bólintottam, majd Scottra néztem...+Vigyázz rá kérlek...sietek vissza.

Scott csak kiejtett egy halk uhu-t aztán már loholtam is be, közölni apámmal a tényeket.Épp beértem mikor jött velem szembe. Ahogy megpillantott már tudta, hogy van valami...-Stiles ezúttal mit tettél?-jött a fenyegető hang..ajaj nincs jó kedvében.

+Hááát tudod az úgy volt, hogy...bemehetnénk az irodádba?-nem mondott semmit csak elindult visszafele én pedig követtem.+Na szóval...-kezdtem bele mondandómba, s mire végeztem vele csak a fejét fogta.

-Stiles Stilinski ugye nem akarod bemesélni nekem, hogy "elütöttél"....

+Hát papíron nem ütöttem el, mert...-szóltam közbe de leintett.

-Szóval majdnem "elütöttél" egy lányt aki meztelenül futott ki elétek az erdőből és most amnéziában szenved és összesen két névre emlékszik, a sajátjára és az ex barátnődére...-mondta bizonytalanul, majd egyesen a szemembe nézett.-Tegyük fel, hogy ezt mind elhiszem és aztán...mit akarsz most vele tenni...egyáltalán hol van most?

#Itt...meguntam a várakozást...remélem nem zavartam meg semmit...-intett egyet Caitlin.

+Te mit...és hogyan...hol van Scott?-álltam fel hirtelen.

#Csodálkozom, hogy ennyire félted mikor sokkal erősebb nálad, de megnyugtathatlak csak elaludt a kocsiban...-majd apám felé fordult.#Mr. Stilinski én tényleg nem szeretnék zavarni de tudja per pillanat nem tudom, hogy ki vagyok, hol vagyok és mit keresek itt...de ha zavarok, akk...-és legnagyobb meglepetésemre apám megölelte.

-Nem zavarsz...csak tudod a fiam rendszeresen keveredik rossz dolgokba...nyugodtan nálunk lakhatsz míg eszedbe nem jut valami.-hangja kedves volt...rég hallottam már hogy ennyire, hogy is mondjam...nyugodt volt. Végülis nem csodálom hisz nap mint nap történnek a furcsa dolgok és most végre nem valami rossz történt...bár ez még kiderül.

+Akkor nem is zavarunk tovább hazaviszem Caitlint és oda adom neki a másik szobát...tudod...-szólaltm meg amire apám csak bólintott.

Ahogy beültünk a kocsiba Caitlin megszólalt...#Aranyos apukád van...

+Tudom.-válaszoltam és már csak azt hallottam, ahogy elbóbiskol a hátsó ülésen. Kitettem Scottot aztán mentünk haza. Mikor leparkoltam a kocsival hátranéztem. Mikor aludt olyan volt mint egy angyal, nem volt szívem felkelteni, így hát meg fogtam (hercegnő tartásba...nem vagyok bunkó, hogy krumplis zsákként cippeljem őt) és bevittem a házba. Felvittem a szobájába lefektettem és kimentem. Lezuhanyoztam, vacsoráztam és már épp készültem aludni mikor sikítozást hallottam a mellettem lévő szobából. Azonnal rohantam át és nyitottam be az ajtón. Caitlin fogta a fejét és sikítozott...könnyei záporoztak és az ablak tárva nyitva volt...holott azt becsuktam. Gyorsan becsuktam az ablakot újra és odafutottam hozzá. 

+Jól vagy?-kérdeztem, de kezeit még mindig fejéhez szorította és úgy sírt, ezzel eltakarva arcát...megfogtam a kezeit és amennyi erővel kellett elhúztam arca elől...eleinte csak megakartam vigasztalni de amit láttam az felfoghatatlan volt....+Neked....

Remélem tetszett a 2.fejezet 1 része...ígérem siettek a kövivel...addig is legyetek jók, komizzatok sokat pusziii #Rose