Számít még? | Chris Collins&Shawn Mendes fanfic. [BEFEJEZETT]

❝2Sⅹ①④ⅹ2S❞

Mikor visszaértünk a kollégiumba Lottie visongva ugrott a nyakamba. Legnagyobb meglepetésemre Shawn is ott állt mellette. Idegesen túrt bele a hajába mikor találkozott a tekintetünk. Hang nélkül eltátogta hogy "bocsi".  Már egyáltalán nem érdekelt, hogy mit csinált, sőt! Még örülök is neki, mert ha nem szólt volna rólunk a szüleimnek akkor talán Chris nem nyílt volna meg előttem. Szóval végül is köszönettel tartozom neki azért, amit tett. Miután mindenki kellőképpen üdvözölt bementünk a szobánkba Lottie-val. Fogalmam sincs, hogy elmondhattam-e neki azt amit Chris mondott, de megtettem.

- Úristen! - mondta szörnyen magas hangon, majd a szája elé kapta a kezét. - Te jó ég, Leah! Nekem is kell egy ilyen édes pasi!

- Grayson nem elég édes? - kérdeztem nevetve.

- Neki eszébe se jutna ilyeneket tenni - legyintett. - Persze attól még kétség kívül jó pasi. 

A kijelentésén elnevettem magam. Lottie sose fog megváltozni. Annyi biztos, de pont így tökéletes. Közben természetes elmondta, hogy nem volt gond azzal, hogy csak úgy eltűntünk. Lottie és Grayson azt mondták, hogy családi ügyek miatt kellett sürgősen elmennünk. Mivel nem tudták megcáfolni el is fogadták ezt az állítást, legnagyobb szerencsénkre. Ettől függetlenül nem vártam a hétfőt. Igaz, hogy még alig van dolgom az egyetemmel kapcsolatban, de akkor is jó volt egy kicsit kikapcsolódni, és csak kettesbe lenni Chirsszel. Ha lehetőségem adatna, hogy újra elmenjünk valahova akkor rögtön igent mondanék rá és nem is kérdezősködnék.

- Szerinted, ha megmondanám Graysonnak, hogy kérje meg a kezem akkor megtenné? - kérdezte Lottie miközben a kávéját iszogatta. 

- Szerintem csak hülyének nézne - nevettem fel. - Túl korai lenne amúgy is.

- Chris szerint nem - mondta vigyorogva.

- De, szerinte is. Nem holnapra tervezi, szóval nyugi.

Lottie mosolyogva megvonta a vállát, majd tovább itta a kávéját. Már alapból fel volt pörögve, de így még kibírhatatlan lesz, annyi biztos. Szívesebben lennék ezekben a percekben is Christiannal, de ő mos valahol Shawnnal és Graysonnal van. Kérdeztem, hogy mégis hova mennek, de ő csak vigyorogva megcsóválta a fejét. Nem akarta elmondani. Mintha attól félne, hogy követném, vagy nem is tudom. Utálom amikor titkolózik, túl jó benne. Én nem bírnám ki, hogy nem szólok egy szót sem a terveimről. És ebben még az sem segít, hogy nem is kérdezősködik. Most komolyan, a fiúk sose kíváncsiak? Én belehalok, ha nem tudok meg valamit. 

- Ne fordulj meg - mondta elkerekedett szemekkel Lottie.

- Miért? - vontam fel a szemöldököm.

- Aiden bámul téged - szűrte ki a fogai közt, majd elfordította a tekintetét. Én csak sóhajtva megvontam a vállam. Nem akarok Aidennel találkozni. Viszont ő az ellenkezőjét gondolta.

- Sziasztok - jött oda hozzánk vigyorogva.

- Mit akarsz? - kérdezte ingerülten Lottie.

- Nyugalom tigriske - forgatta a szemét Aiden. Lottie arca megrándult amikor meghallotta, hogyan nevezte őt. - Csak megszeretném kérdezni, hogy minden helyre jött-e a családodba. Szóval, minden oké?

- Minden a lehető legtökéletesebb - mondta ugyanolyan gúnyos hangon akárcsak ő.

- Akkor még tökéletesebb lesz, ha végre az ujjadon lesz a gyűrűd - mondta hirtelen Lottie. Éreztem ahogy a feszültség betölti a boxot ahol ültünk. Aiden állkapcsa megfeszül, majd a szemöldökét ráncolva rám meredt. Próbáltam eltüntetni a zavaromat. Miért kell járatnia a száját Lottie-nak? Esküszöm egyszer be fogom ragasztani. 

Aiden hirtelen a fülemhez hajolt. Éreztem ahogyan elvigyorodik.

- Azt hittem okosabb vagy hercegnőm - suttogta, majd szánakozó arckifejezéssel ott hagyott minket. Lottie az arcomat látva rögtön mentegetőzni kezdett.

- Mindegy - legyintettem. Próbáltam nyugodtnak mutatkozni, de még így is szaggatottan  vettem a levegőt. 

Miután megittuk a kávénkat elmentünk sétálni. Legalábbis Lottie szerint ezt csináltuk, szerintem viszont a fiúkat próbáltuk megkeresni. Nagyrészt sikertelenül. 

- Lottie, dolgom van - hallottam ki Grayson hangját a telefonból.

- Milyen dolgod? - kérdezte kíváncsian Lottie.

- Ott van Leah? - jött az újabb kérdés. Lottie válaszként csak sóhajtott egyet. - Akkor semmi.

Miután kimondta az utolsó szótagot le is tette a telefont. Lottie-val egy pillantással megbeszéltük, hogy a fiúk megőrültek, majd folytattuk a sétánkat.