1. fejezet

2.2K 122 5
                                    

Miért sírt nagyi? Azért mert örül hogy végre 2 év után találkozom a bátyámal. Már hiányzot nagyon. Tanulnom is kéne. Ajj, az a fránya töri. De utálom. Felmegyek a szobámba. Nem lehet láttni semmi mást csak feketeséget. Igen. Emos vagyok. Fekete haj, fekete ruha, fekete köröm. A legjobb az egészben a fekete szegecses bakancsom. Egyszerűen imádom. Mikor elváltam a bátyámtól akkor még színes ruhákban jártam. De ma már csak fekete. Majd meg fog lepődni. El mosolyodtam. Kiváncsi vagyok milyenek a banda tagok. Még soha nem mesélt róluk. Mivel Angliában élek így hosszú lesz az utam hozzájuk. De majd megtalálnak vagy is remélem a bátyus felismer. De áljunk neki tanulni. Napoleon. Ezt általánosban is vettük. Könyű. Felálltam. Holnap el kell búcsúznom ettől a háztól. Hiányozni fog nagyi. Össze kéne pakolni a cuccaimat. De ráér holnap is. Még holnap elszeretnék menni a lányokkal egyet ebédelni majd még venni pár fekete göncöt. Most pedig hallgasunk zenét! Mivel késő volt így éreztem hogy szemeim lassan lecsukodnak. Majd reggel kipihenten keltem fel. Mit fognak szólni az osztálytársaim? Nem tudom. Bepakoltam a cucmokot és indultam a suliba. Amíg sétáltam az járt a fejemben hogy hogyan és hol mondjam el. Nagy gondolkozás közepedte arra lettem figyelmes hogy a sulihoz értem.
- Na most vagy soha! Hajrá kislány! - biztattam magam.
Mikor beléptem a terembe mindenki ott ült a helyén.
- Sziasztok!
- Szia Rara! - mondta egyszere mindenki.
- Szeretnék mondani nektek valamit.
Mindenki rám nézett.
- Szóval, - kezdtem bele a mondokába - holnaptól nem ebbe a suliba járok. A bátyám elhívott hozzájuk. Ott fogok élni. Remélem tarthatom veletek a kapcsolatott. Csak ennyit szeretem volna mondani.
Majd mindenki felállt és oda jöttek megölelni. Végül a legjobb barátaim maradtak utoljára. Megöleltek.
- Veletek még szeretnék egy utolsó ebédet és egy kicsit vásárolni is szeretnék veletek.
- Rendi - mondta Bom.
Az első óránk magyar volt. A világ szerte ismert Romeó és Júliát vettük. Már filmbe láttam vagy több százszor. De mikor olvassuk sokkal jobb. Imádom. A második óránk szintén magyar volt. Itt leírtunk róla mindent amit kellet. Mikor keletkezet, milyen körülmények között stb.... Majd jött egy ebéd szünet. Láttam őt. Lukeot ő a volt barátom. Azóta megutáltam. Igen, igen ő is emos. Együtt mentünk megcsináltatni a pirszinget. Rám nézett. Fhuuu te! Egyszer még kinyirlak az miatt amit velem tettél! Szánalmas! Bom rám emelte tekintetét.
- Jaj felejtsd el azt az örültet.
Erre Doris is rám nézett.
- Az flugos. Egy idióta. Inkább egyél.
- Igazatok van - helyeseltem.
Az utolsó két óránk hamar elment. Gyorsan össze szedtünk mindent és indultunk vásárolni. Go pláza.

My Brother's Friend Where stories live. Discover now