A hercegnő és a rockherceg ♥️ hemmings •Befejezett•

1.

- Kisasszony! Indulnunk kell,mindjárt kezdődik az órája. – szólt be az ajtón az egyik kedvenc szobalányom. Éppen indulnom kell a balett órámra. Felvettem a tütümet,felhúztam a lábamra a cipőmet és elindultam az emeletre. Mindig időben érek oda,ez sem volt máshogy.
- White kisasszony! – pukedlizett előttem a balett tanárom.
- Már megbeszéltük,hogy Nina. – mosolyogtam és elkezdtem nyújtani. Nem szeretem ha a vezeték nevemen szólítanak azok az emberek akikkel jó a kapcsolatom. Az óra mint mindig most is remekül sikerült. Szerencsémre egy az ízlésünk és az érdeklődési körünk,így a tánc helyett néha beszélgetünk,ma is ez történt. Az egy óra hamar eltelt. Elköszöntünk egymástól és elindultam a szobámba megfürödni. A ruhám már kint várt az ágyamon. Egy kék habos-babos ruha,mint mindig. A kis tiarám az asztalon. Így tökéletes minden.  Felvettem a ruhát,egy hozzá illő magas sarkút,majd végül a hullámos hajam tetejére a tiara is felkerült. Szokásos reggel a szokásos teendőkkel.  Megigazgattam a ruhát,kiléptem az ajtómon és elindultam az étkező felé. Beléptem a hatalmas terembe, ahol a szüleim már a helyükön voltak.
- Jó reggelt! – meghajoltam előttük aztán egy-egy puszit nyomtam az arcukra.
- Neked is kincsem! Milyen volt a balett óra? – érdeklődött Anya.
- Jó volt, szeretem az ilyen reggeleket. – kihúztam a székemet és leültem. – Lily merre van?
- 1 hét múlva lesz a szülinapja és ma hozta meg a szabó a ruháit. – hát igen,nálunk nagyon fontos egy szülinap. Lily-nek épp a 10. lesz. Kíváncsi vagyok mit kér...mindig remek ötletei voltak. Múlt évben a faluba mentünk le és a rászorulóknak osztogattunk ételt. Még mindig emlékszem rá.
- Jó reggelt,elnézést a késésért. – lépett be Lily és egy mosoly kíséretében leült mellém.
- Semmi gond,kincsem! Felpróbáltad a ruhákat? – Apa mindig is próbált elkezdeni velünk egy csajos beszélgetést,bár sose sikerült neki. A ruha helyett,cipőt mondott...vagy esetleg fordítva. De úgy látszik ma kivételesen figyelt. Lily-n látszott a meglepődöttség. Gondolom a szülinapja miatt lett túlságosan is figyelmes. Ilyenkor mindig a figyelem középpontjába kerülünk.
- Igen Apa,felpróbáltam. – mosolyodott el Lily. 
- Jó reggelt kívánok  a királyi családnak! – lépett be a szakácsunk. Olyan finomakat tud csinálni, hogy...egyszerűen nincsenek rá szavak. A pincérek lerakták elénk a kínálatot,amivel az egész asztal tele lett. Megköszöntük,majd hagytak minket enni.
- Na és Lily,mit szeretnél a szülinapodra? – erre én is kíváncsi leszek.
- Lehet elég nagy kérés,de szeretném,ha a kedvenc bandám eljönne. – válaszolt szégyenlősen.
- Nem ígérünk semmit,drágám. Tudod,hogy elég eldugott helyen élünk. – mosolygott Anya.
- És ha nem érnek rá? – ez is szóba jöhet,nem? – Hisz elvégre híresek és nem hiszem,hogy otthon ülnek.
- Most nincsenek turnén,így remélem rá érnek. – bizonytalanodott el.
- Turné? Tudod,hogy nem ismerem ezeket a szavakat. – kínosan éreztem magam,de nem nagyon vagyok benne a zenei körökben.
- Hát az,az amikor elmennek a világ különböző helyeire és koncerteket adnak. – bólintottam neki,hogy értem miről beszél. Remélem Anyáéknak sikerül elintézni,nem szeretném ha Lily kívánsága nem teljesülne.
- Ha már itt tartunk, 1 hét múlva megrendezésre kerül a bálod is. Mi legyen a téma? – minden bálnak kell,hogy legyen témája,anélkül nem bál nálunk egy bál.
- Én a zenére gondoltam.
**
-Remélem ízlett a reggeli,felségeim! – a felszolgálok leszedték az asztalt.
- Köszönjük Ronald,isteni volt! Mint mindig! – dicsérte meg Anya a szakácsot.
- Engedélyükkel! – meghajoltunk Lily-vel. Ez nálunk annyit jelentett,hogy elszeretnénk menni. A szüleink bólintottak,azt jelezve,hogy elmehetünk.
- Na és ki is ez a banda? – érdeklődtem.
- Nem ismered őket...
- Lily,hallottam mit kérsz szülinapodra! Remélem tudjuk kiket hívsz meg! – rohant hozzánk Candice.
- Szia Candice! – integettem neki.
- Szia,neked is! De ugye őket hívod meg? – ugyanaz a banda a kedvencük,így órákat képesek beszélni a legújabb zenéjükről. Csak hát engem nem avatnak be ezekbe a dolgokba. Candice nem hercegnő,így az illem is kimaradt az életéből.
- Ha egyre gondolunk akkor igen. – vigyorodtak el mindketten.
- Esetleg kimegyünk a kertbe? – kérdeztem. Bólintottak. – Felmegyek a vázlatomért,kint találkozunk.
Felsétáltam a szobámba,majd a fiókomból kivettem a füzetemet és a ceruzámat.
-Kisasszony! Zavarom? – lépett be a szobalány,Andrea.
- Nem,nem zavarsz. – mosolyogtam rá és vissza zártam a fiókot.
- Éppen rajzolni készül? – kérdezősködött.
- Igen. – mosolyogtam és kimentem. – Jó munkát!
- Köszönöm kisasszony! – nem szeretném,ha az olyan emberek akik nekem dolgoznak rosszul érezzék magukat velem. Nem akarok mindent akaró hárpia lenni. Letipegtem a lépcsőn az udvarhoz. Lily és Candice nagyban beszélgettek.
- Na ma mit fog lerajzolni a művészhercegnő? – kérdezte Candice. Azt hiszik,hogy van valamennyi tehetségem a rajzhoz,de közben nincs semmi.
- Nem tudom miről beszélsz. Én nem tudok rajzolni... - hajtottam le a fejem.
- Hidd azt,de közben pedig egyszerűen gyönyörű amit csinálsz.
- Ha szerinted az akkor...
- Akkor az! – vágott vele a szavamba.
- Candice! Nem illik belevágni más mondataiba. – mint mondtam már az illem egy fontos tényező az életünkben.
- Sajnálom,de én nem úgy nőttem fel ahogyan ti! – ebben igaza volt,ő mindig is a testőrünk kislánya volt.
Leültem a legközelebbi padra és elkezdtem rajzolni. Nem sokkal később meguntam és elkezdtem figyelni miről beszélnek Lily-ék.
-És olyan jó hangjuk van.
- Igen,nem is tudom kié a legjobb!
- Nekem személy szerint Ashton hangja tetszik! – áradoztak.
- Esetleg nem avatnátok be? – néztem feléjük. Ők pedig felém fordultak.
A lehető összes történetet elmesélték a bandáról (valami 5 Seconds of Summer vagy mi...) kezdtem belebolondulni.
-Na szóval! Mikey-nak most milyen színű a haja? – kérdezte Candice.
- Elvileg fekete,ahogyan láttam.
- Várjunk csak az a fiú festi a haját? – képedtem el.
*Pár nappal később*
3 nap és itt a szülinapi party. Én személy szerint várom,hisz megismerkedhetek Alexanderrel.
-Kérem,ne mozogjon! – szólt a szabó. Éppen a ruhámat tervezte. Egy egyszerű lila ruha mellett döntöttem,csak a méretekkel voltak egy kis gondok.
- Elnézést! – sóhajtottam egyet és visszaálltam a pózba.
- Kéééééééépzeld el!! – rontott be Lily a varrószobába.
- Kérem, Lily kisasszony! Ne ilyen hangosan. – szidta le a szabó.
- Bocsánat Mr.Tomson!
- Minek örülsz ennyire? – néztem húgom felé aki még mindig tele volt örömmel.
- Anyáék elintézték nekem a bandát! – ujjongott.
- Hisz ez remek! Mikor érkeznek?
- Ha jól tudom a party előtt egy nappal. Már annyira várom. – tapsikolt.
- Azt elhiszem. – mosolyogtam. Imádtam amikor örül. – Candice-nek elmondtad már?
- Ő volt az első. – vigyorgott.
- Gondolhattam volna. – nevettük el magunkat. – És nem tudni meddig maradnak?
- Nem tudom,de szerintem addig amíg nem mennek turnéra. Vagy ameddig szeretnének.
- Gondolom az titeket nem zavarna.
- Dehogy is! – még mindig mosolygott.
- Ninaaaaaaaa! – ez csak Candice lehet. – Eljönnek! Eljönnek!
- Tudom,hallottam.
- Készen is vagyunk! Holnapra a ruha is kész lesz. – törte meg a szabó a beszélgetést.
- Rendben és köszönöm. – kimentünk.
*Két nappal később*
- Nina! El sem hiszem,hogy mindjárt itt lesznek! – ujjongott Lily. Igen ma van a nagy nap,ma érkezik meg a banda.
- Tudom,már egy párszor elmondtad. – mosolyogtam rá. Sajnos Apáék nincsenek itt, a város pár dolgáról döntenek.
- Ott a kocsi! –kiabálta el magát a barátnőm,nem is ő lenne.
És igen,ekkor kiszállt a 4 fiú a kocsiból. Minden itt kezdődött el...