a látszat néha csal |shawn mendes|befejezett|

>30<

Alina Croxx

Hétfő volt, ami annyit jelentett, hogy három nap múlva Karácsony. A ház teljes mértékben tiszta volt, a fejemben pedig már összeállt a menü is. Most már csak annyi volt hátra, hogy elmenjünk bevásárolni. Na meg az ajándékok...

Fogalmam sem volt, hogy mit vegyek. Daphney ajándéka elméletileg már megvan, ugyanis még júliusban említette, hogy szeretne egy karkötőkészítő szettet. Eléggé kreatív, leginkább a saját maga által készített ékszereket hordja.

Na de Shawn-nak? Napok óta ezen filozofálok, de semmi sem jutott eszembe.

- Mami, kész vagyok - kiáltott kislányom, másodpercekkel később pedig egy óriási kabátban állt meg előttem. - Shawn bácsi lent vár az autónál.

- Autónál? Úgy érted, hogy ő is jön? - kérdeztem kissé félve.

Egy szóval sem említette, hogy szeretne velünk tartani, így egy részem meg is könnyebbült. De ha velünk tart, akkor nem tudom neki megvenni az ajándékot.

Magamra kaptam a kabátom, s egy sálat tekertem a nyakam köré. Bezártam a lakást, s a kulcsot a zsebembe süllyesztettem. Megragadtam Daphney apró, kesztyű fedte kezét, és megindultunk a kijárat felé.

Reménykedtem benne, hogy Shawn nem vár az autójának dőlve, de az imáim nem hallgattattak meg.

Shawn karba tett kézzel dőlt neki az autójának. Egy szürke sapka fedte fejét, egy fekete-fehér sál volt a nyaka köré tekerve, s egy barna kabát védte tökéletes felsőtestét. Vigyorogva figyelte minden egyes tétova lépésemet. Alsó, majd felső ajkát is érzékin megnyalta; karját pedig kitárta.

Amint megálltam előtte, az ölelésébe vont. Karja védelmezően fonódott karcsú derekam köre, forró nyomot hagyva jéghideg bőrömön. Még a vastag kabátomon át is éreztem perzselő érintését.

Halkan felkuncogott, majd a hajamba puszilt - mindezt úgy, hogy csak én érzékeljem.

- Mikor mondjuk el Daphney-nak? Szeretnélek végre nyíltan megcsókolni - mormolta fülembe.

Kijelentése miatt pír szökött az arcomra, s a lélegzetem is elakadt.

- Szentestére gondoltam, ha az úgy megfelel neked - távolodtam el tőle.

Semlegesen megrántotta a vállát, majd a cipőjét kezdte el vizslatni.

- Ha neked úgy jó, akkor nekem is - mosolyodott rám készségesen. - Indulhatunk.

Átkarolt, s az utas felőli részre kísért, ahol kinyitotta előbb Daphney-nak, majd nekem is az ajtót. Miután becsukta a nyitott ajtókat, visszalépkedett a saját felére, elhelyezkedett a kormány mögött, s beindította az autót.

- Öveket becsatolni - kiáltotta játékosan. -, indulunk.

A közeli plázába mentünk. Legelsőnek az élelmiszereket árusító boltokat jártuk fel, ahonnan beszereztünk minden szükséges alapanyagot az ünnepi menühöz.

Miután egy rakás pénzt hagytunk a kasszánál, átmentünk a ruhás részleghez.

Elsőnek a női részleghez mentünk, és a Daphney-nak való ruhák közt kutattam. Voltak ott egészen szépek, ám voltak visszataszítóak is.

Épp egy kék ruhát tartottam a kezemben, amikor éreztem, hogy a kosár, ami mindeddig üresen pihent a karomról lógva, most nehezebb lett.

Vonakodva fordultam meg, s szembe találtam magam Shawn vigyorgó fejével.

Lassan, kissé félve néztem meg, hogy mi is lapul a kosárban.

- Mendes! Ezt azonnal tedd vissza oda, ahonnan elvetted! - förmedtem rá kábán.

A vörös kosárban egy fekete csipkés melltartó volt, hozzá illő bugyival.

- Alina, Ally... szerelmem - utóbbi szavát már az ajkamra lehelte. - Ez legyen az én ajándékom a számodra. Rendben?

Apró, ártatlan csókot nyomott az ajkamra, majd vigyorogva elment mellőlem.

Én pedig ott álltam, kissé lesokkolva, s azon gondolkodtam, hogy ezt vajon komolyan gondolta? Biztos méregdrága lehet, nekem pedig erre nincs pénzem. A főnököm így is fizetett szabadságra küldött a temetés után, és az üzlet sem megy olyan jól, minta hogyan kellene.

Gondolkodásomból egy látvány szakított félbe.

Shawn egy széken ült, a lábát terpeszbe tette, s mindkét térdébe megtámaszkodott a könyökével, a kezét összekulcsolta, s az állát megtámasztotta benne, s így figyelte az előtte álló Daphneyt, aki épp egy ruhát próbált. Shawn arca fájdalmat sugallt, ám az ajkán lévő apró mosolyból abba következtettem, hogy tetszik neki az, amit csinál.

Örül, hogy a kislányával lehet.

Nevetve léptem oda melléjük, Daphney arcára egy puszit nyomtam, majd helyet foglaltam a szabad széken.

Shawn-al együtt figyeltük a jó, a kevésbé jó, a gyönyörű és a vicces ruhákat, nevettünk, amikor Daphney néhány - az általunk választott - ruhának fura fejet, és grimaszt vágott.

Szórakoztató volt nap, teljes mértékben elfeledkeztünk arról, hogy köz területen vagyunk, s bármelyik pillanatban lekaphatnak a fényképészek.