𝓌𝒶𝓎 𝑜𝓊𝓉 𝑜𝒻 𝓉𝒽𝑒 𝒹𝒶𝓇𝓀. /𝓀𝒾ú𝓉 𝒶 𝓈ö𝓉é𝓉𝒷ő𝓁/

~14.~

Onyx ha lehet akkor még jobban össze van zavarodva mint valaha. Amikor Matt az éjjel suttogott hozzá, ő minden egyes szót hallott és megmelengette a kicsi szívét. De hatalmas sokk volt neki az amikor az idősebb arcon puszilta. Egyszerűen nem tudja eldönteni hogy Matt csak barátként tekint e rá. Nem mer belegondolni abba hogy talán ő az akibe Matt szerelmes, mert nem tudja elképzelni hogy pont egy olyan nyomorék tetszene neki mint amilyen ő. Őszintén, ő maga sem biztos abban hogy készen állna egy komoly kapcsolatra. Még mindig fél az érintésektől, néha még Matt-től is. És így azért nehéz lenne egy kapcsolatban jól szerepelni. Nem tudja elképzelni hogy úgy tudjon megcsókolni valakit hogy közbe ne szorongjon. Az meg végképp ki van zárva hogy le tudjon feküdni valakivel. Az apja miatt még saját magához se tud érni. Bonyolult ez az egész, de egyenlőre nem kell ilyeneken aggódnia.

Amíg Matt-el az oldalán sétálnak az iskola felé, Onyx-ot elkapja egy nagyon rossz érzés. Nem tudja mitől van ez, de egy cseppet sem oldja a már alapból is szorongó hangulatát. Nem elég hogy az apja leírta neki hogy ha két hét után hazamegy akkor hatalmas büntetésre számíthat, ráadásképp érzi is hogy ma történni fog valami. Valami nagyon rossz..

Onyx mindig szorong a fiú öltözőben. És nem csak azért mert meleg, és szeretné elkerülni a többi fiú meztelen felsőtestének látványát, hanem utálja magát. Utálja a testét és az azon lévő hegeket, esetleges kék-zöld foltokat. Nem akarja hogy ezeket valaki észrevegye és magyarázkodni kelljen neki. Már belefáradt ebbe az előző iskoláiba és már nem is tudna nagyon mit kitalálni.

-nem öltözöl?- suttogja neki oda Matt.

-de.. de mindjárt- motyogja, majd leül a padra és szép lassan elkezdi levenni a nadrágját. Mire sikerül lecserélnie a nadrágját és a cipőjét, már csak Matt maradt bent vele. -elfordulsz?- kérdezi tőle félénken-

-persze- válaszol és azonnal teszi is amit a kisebb kért tőle. Onyx gyorsan átveszi a pólóját, majd egy pulcsiba is belebújik, hogy a karján lévő hegek se látszódjanak. -így meleged lesz- mondja neki, amikor már visszafordult.

-mm.. nem. Amúgy is fázós vagyok.- elejt egy halvány mosolyt, majd kisiet az öltözőből.

Ezen az órán a fiúknak amerikai foci van kint a nagy pályán az évben először, míg a lányok a benti teremben csinálnak azt amit akarnak. Onyx régen mindig is egy ilyen focicsapatban szeretett volna játszani, de erre soha sem volt esélye.
A két csapatkapitány, Jake és Lewis személyében kiosztották a csapatokat, így Onyx Lewis, Matt pedig Jake csapatába került. A játék amúgy jól ment, de Jake csapata állt nyerésre. Onyx-ot nem igazán akarták bevonni, ezért a kisebb elhatározta hogy rámenősebb lesz mert ő is szeretne játszani most végre rendesen.
Lewis-t bekerítették, egyedül Onyx volt szabadon akinek oda tudta volna passzolni.

-Lewis itt vagyok szabadon- kiáltja neki, a fiú pedig kénytelen neki dobni a labdát. Onyx futni kezd amennyire csak a teste bírja, és a kör végét Touchdown-al zárja. A csapata megtapsolja, de ennyi. Azt hitte ha valami ilyesmit sikerül összehoznia, a csapattagok odaszaladnak hozzá és éjjenezik, vagy legalább lepacsiznak vele mint a filmekbe. De ez nem történt meg.. Onyx kedvét ez még jobban csak lehúzza, és egyre inkább azt érzi nem jó semmire, és egyáltalán nincs szükség rá senkinek.
A játék során ahogy tudták csak elkerülték őt, de akárhányszor hozzákerült a labda, amikor senki másnak nem tudták passzolni és kényszerből dobták neki, ő pontokat szerzett. Egyszer sem tévesztett.

-jól játszottál új fiú- mondja neki fintorogva James.

-majdnem fél éve ide járok de mindegy..- motyogja a fiú után nézve.

-ne foglalkozz vele- fut mellé Lewis. -tényleg jól játszottál. Nem is gondoltam hogy ilyen jó lennél ebbe.-

-köszi.. soha nem adott senki esélyt még csak játszani se szóval így nehéz volt bizonyítani bármit is. De mindig is tetszett ez a sport- ránt lazán vállat.