𝓌𝒶𝓎 𝑜𝓊𝓉 𝑜𝒻 𝓉𝒽𝑒 𝒹𝒶𝓇𝓀. /𝓀𝒾ú𝓉 𝒶 𝓈ö𝓉é𝓉𝒷ő𝓁/

~4.~

Onyx egész éjjel nem tudott aludni. Folyamatosan beugrottak neki a képek a történtekről, a könnyei pedig megállás nélkül hullottak. Összerezzen ahogy megszólal az ébresztője, ezért lassan felül az ágyban. Amint ezt megteszi erős fájdalom nyilal a hátsójába, amitől ismét elerednek a könnyei. Óvatosan kimászik az ágyból és besétál a fürdőbe, hogy megpróbálja a kisírt szemeit rendbe tenni. A tükörbe nézve már meg sem lepődik a hatalmas lila karikákon a szeme alatt, a sírástól kivörösödött szemein meg végképp nem. Úgy dönt most semmi energiája alapozóval eltűntetni az ütésnyomokat, így csak simán megmossa az arcát.
Hamar végez a reggeli tevékenységeivel és lesiet az emeletről, már amennyire a fájdalom engedi. A szüleit nem látja sehol így egyből elindul az iskola felé. Kapucnival a fején takarja el az arcát, hogy még ennyire se lehessen látni.

-ONY- hallja a hangot a háta mögül mire lépteiben megáll egy pillanatra, azonban hamar tovább indul. Egyre hangosabban hallja a háta mögüli gyors lépteket, míg a hang tulajdonosa beéri és mellé csapódik. -jó reggelt- köszön neki vidáman Matt, és próbál belátni a csukja alá, de Onyx oldalra fordítja a fejét.

-szia- motyogja Onyx rekedt hangon. Matt hirtelen elé ugrik ezzel megállítva a kisebbet a tovább haladásban. Matthew arcára döbbenet ül amint találkozik a tekintete a most vörös ködbe borított kék íriszekkel.

-Ony..- Onyx-nál most tört a mécses ismét és hangos zokogásba kezd. Matt nem tétlenkedik, egyből magához öleli barátját. -shh semmi baj. Itt vagyok- folyamatosan simogatja Onyx hátát megnyugtatásképpen de neki nem akar csillapodni zokogása. Hosszú percekig öleli és nyugtatgatja míg szépen lassan alábbhagy a kisebb sírása. Néha még szipog egyet, de elengedi a biztonságot nyújtó, erős ölelő karokat. -hé- Matt megpróbál az arcához nyúlni de Onyx elhúzódik.

-kérlek ne..- motyogja megsemmisülten.

-oké.. gyere. Menjünk nehogy elkéss- Onyx bólint és mindketten folytatják az utat. Egyikük sem szólal meg, csendben, gondolataikba merülve sétálnak egymás mellett. Hamar beérnek, ráadásul az első órájuk is együtt lesz. A leghátsó sorban foglalnak helyet, Onyx az ablakhoz, Matt pedig mellette foglal helyet. Matthew nem beszélt hozzá, tudta, hogy most hagynia kell a kisebbet. Ha akar akkor úgyis beszélni fog. Bár erre sok esélyt nem lát.
Az óra után Matt megállítja a kisebbet, nehogy szó nélkül menjen el.
-Ony? Figyelj, nem kell beszélned a történtekről de.. esetleg délután eljössz velem valahova? Van a közelben egy szép hely, szerintem tetszene neked.- Onyx erősen gondolkodik, hogy mit válaszoljon mert látja barátján, hogy tényleg csak szeretne vele időt tölteni.

-megkérdezem a szüleimet. Ebédelünk együtt?- Matt-nek felcsillannak a szemei a kisebb szavai hallatán és egyből mosolyogva bólint neki. Onyx is bólint egy aprócska mosoly kíséretében és elhagyja a termet.

Már nincs energiája tettetni, hogy minden rendben és ez sajnos az arcán is meglátszik. De a fiút nem a sebek vagy a zúzódások semmisítik meg hiszen az egyszer úgyis begyógyul és nem látszanak többé. Ennek az egésznek a lelki része a nehéz főleg a tegnap esti után. Onyx mindig azon agyal, hogy mégis hogyan lábalhatna ki ebből az egészből, de soha nem jut semmire. Ha valami lehetséges opció mégis felmerül benne akkor azt egyből elnyomja. Hogy miért? Mert mégiscsak a családja. A családja akik lehet, hogy nem veszik őt emberszámba de tető van a feje felett és azon kívül, hogy minden tiltva van neki és mindenért megbüntetik, meg is kap mindent. Mindent meg tud venni magának a havi zsebpénzéből ami egyáltalán nem kevés. Csak ebben az a szomorú, hogy a felnőttek a pénzen kívül mást nem tudnak neki nyújtani. Onyx-ot soha nem tette boldoggá a pénz, sőt. Megvehetné a legdrágább, legmárkásabb ruhákat és cipőket mégsem teszi. Azt veszi meg ami kényelmes és tetszik neki. Emellett mindig segít az embereken. Ha az utcán lát valakit aki kéreget, odamegy hozzá és mosolyogva megszánja pár dollárral. Nem foglalkozik azzal, hogy az illető ételre vagy piára költi. A lényeg, hogy segít és ezt jó szándékkal, örömmel teszi.