𝓌𝒶𝓎 𝑜𝓊𝓉 𝑜𝒻 𝓉𝒽𝑒 𝒹𝒶𝓇𝓀. /𝓀𝒾ú𝓉 𝒶 𝓈ö𝓉é𝓉𝒷ő𝓁/

~8.~

-várj- tudja, hogy még azzal is jobban jár ha elmondja mintha elhallgatná. Aztán az apja vagy hisz neki vagy nem. Az már nem rajta múlik. -kértem egy cigit az egyik sráctól.. de füves cigit adott. Én nem tudtam hogy az, soha nem drogoztam vagy füveztem és nem is akartam. Ha tudom hogy az akkor nem szívok bele-

-hmm.. és ezt nekem el kellene hinnem?- kérdezi közelebb lépve.

-tökmindegy mit mondok úgyis mindig úgy van minden ahogy te gondolod. De nincs okom hazudni- nem tudja honnan jött ez a bátorsága, de épphogy befejezte már csattan is valami a hasán. Felordít a csípő érzésre, de rájön, hogy az apja kezében bizony egy öv van.

-milyen kis bátor lettél hirtelen. Pedig most nem vagy olyan helyzetben hogy visszabeszélj nekem.- a mondat végére eltorzul a hangja, ugyanis összeszorítja a száját a nagyobb erőkifejtés céljából, és már küldi is a következő csapást. Onyx most nem ordít fel, csak összeszorított szemekkel és fogakkal tűri a fájdalmat. "Mindjárt vége. Mindjárt vége" mondogatja magának.
-elhiszem neked, hogy véletlen volt. De akkor is olyat csináltál amit én megtiltottam és ezért büntetés jár. Arról nem is beszélve, hogy délután jöttél haza- a férfi nem beszél többet, csak folytonos csapásokat mér a fiúra újra és újra. Onyx csendben tűri, de néha egy-egy fájdalmas nyögés felszabadul a torkából amikor az apja olyan helyre üt ahová már előzőleg is. Érzi ahogy néhol felszakad a bőre, majd a vért is érzi kiserkenni.
Fogalma sincs meddig tart az egész, de felszabadulásnak éli meg amikor az apja hirtelen abbahagyja. A combja és az egész felső teste sajog, pontosan tudja, hogy ez megint szörnyű látvány lesz. Az apja kikötözi a kezeit és a lábait majd hagyja, hogy a fiú lecsússzon az asztalról egyenesen a földre. Onyx nem bírja magát megtartani ugyanis több óráig volt kikötve ugyan abban a pozícióban és pluszba egész szépen el lett verve egy kibaszott övvel. A földön fekve mélyeket lélegzik és amikor azt hinné vége, az apja rácsap a hátára. A fájdalom miatt háta azonnal sík egyenesbe vágja magát, az apja pedig erősen megragadja az állát és erőszakosan maga felé fordítja a fiú arcát. Onyx mérges tekintettel néz az elégetettségtől vigyorgó férfire, amitől egyre inkább undorodik.

-szóval akkor ilyen nem fog többször előfordulni ugye?- Onyx a fejét rázza, de nehezére esik ugyanis a férfi nagyon erősen tartja. -hogy mondod?-

-n.. nehm- nyögi ki nagy nehezen.

-remek- elengedi a fia állát, majd még beleöklözik egyet-kettőt az arcába és gyomrába. Onyx összekuporodva vesz kapkodva mély levegőket, de a sok vér miatt a szájában hörgő hangokat hallat. -itt a kulcs- dobja a fiúnak az említett tárgyat. -majd szedd össze magad és zárd be magad után az ajtókat.- és ezzel ott hagyja a vérben úszó fiút a jéghideg padlón.

Onyx még hosszú percekig a padlón gubbaszt ugyan abban a pozícióban, mire meg tud mozdulni. Amikor megpróbál felülni, folyamatosan nyöszörög, és még mindig rosszul veszi a levegőt. Nagy nehezen elkúszik a falhoz ahol meg tudja támasztani a hátát. Csak maga elé mered.. nem tud sírni, sem kiabálni vagy gondolkodni. Most csak ő van és a csend. Órákig nem tud még felállni, de mostmár muszáj lesz feljutnia a szobájába. Semmi másra nem vágyik csak egy zuhanyra és, hogy befekhessen az ágyába. Ez minden vágya de az még hosszú út lesz.
Felkapaszkodik az asztalon, és annak segítségével áll talpra. Végig néz magán, és mindenhol csak vért lát. Ehhez a látványhoz már hozzászokott az évek alatt, de mindig rossz látni magát így. A kulcsokat a kezében szorongatja, miközben a falnak támaszkodva próbál haladni. Amint eléri a rácsokat, azokba belekapaszkodik és próbálja magát megtartani de ez most nagy feladatnak ígérkezik. A légzése továbbra is mély, de a recsegő hang miatt eléggé aggasztó.
Lassan halad a folyosón, végig a vasrácsokba kapaszkodva. Kicsit megkönnyebbül amikor eléri az ajtót, így gyorsan be is zárja amint megtalálja a megfelelő kulcsot. Most jön az a két lépcsősor, ami azért kicsit nehezebb feladat. Szerencséjére van korlát, így azok hatalmas segítséget nyújtanak neki a haladásban. Többször meg-megáll, de nem adja fel, tudja, hogy mindjárt a szobájában lehet.
Az ajtót elérve azt is bezárja amint kilép a fenti folyosóra. Elgondolkozik azon, hogy mi lenne ha nála maradnának a kulcsok, hiszen akkor nem tudnák azt kinyitni. De persze ez sem ilyen egyszerű.