𝓌𝒶𝓎 𝑜𝓊𝓉 𝑜𝒻 𝓉𝒽𝑒 𝒹𝒶𝓇𝓀. /𝓀𝒾ú𝓉 𝒶 𝓈ö𝓉é𝓉𝒷ő𝓁/

~3.~

-jól vagy?- Matthew most ha lehet akkor még jobban aggódik a kisebbért. Smaragdjait Onyx kékjei között kapkodja, mire a kisebb erőltet egy kamu mosolyt.

-mhmm- hümmög egy aprót és bólint is mellé hogy hihetőbb legyen. Természetesen ezt Matthew nem veszi be és oldalra dönti a fejét.

-Ony.. mi van veled?- Onyx elgondolkozik egy kicsit. Valójában jól esik neki, hogy valaki törődik vele és érdeklődik iránta. Ilyet utoljára Max-től tapasztalt.

-kérdezhetek valamit?- Onyx a kezeivel játszik az ölében, Matthew pedig összeráncolt szemöldökkel igen mond. -miért hívsz Ony-nak?- Onyx lassan Matthew-ra emeli a tekintetét, aki a kérdést hallva egyből elmosolyodik.

-csak egy becenév. Nem tetszik?- Matt szórakozottan felhúzza a szemöldökét, de a mosoly nem tűnik el az arcáról.

-de..- Onyx ismét lehajtja a fejét, arca pedig enyhe piros pírbe szökik. Tetszik neki ahogy a fiú különböző neveken szólítja, csak nincs hozzászokva. Világ életében mindenki Onyx-nak hívta. Matthew halkan kuncog a kisebb reakcióján és megsimítja a hátát, de gyorsan el is húzza. -én hívhatnak Matt-nek?- kérdezi Onyx csillogó szemekkel.

-persze- kuncog továbbra is. Onyx elmosolyodik és figyelmét a terembe belépő tanárnak szenteli.

A teremből mindkét fiú jó hangulatban lép ki, Onyx már menne a következő órájára, de Matt megfogja a karját és a fiú mosdó felé kezdi húzni a kisebbet. Onyx értetlenül néz a magas fiúra aki célirányosan megy előre, kezét pedig még mindig fogja. Matthew behúzza őt a mosdóba és csak ott engedi el a kisebb kezét.

-Ony figyelj..- Matt a tarkóját vakargatva sétál fel-alá, majd hirtelen megáll Onyxal szemben. -miért ijedtél meg amikor meg akartalak ölelni? Ha tolakodónak tartottad akkor bocsánat nekem is csak hirtelen jött. Azt is megértem ha azért mert haragszol amiért neked mentem.- hadarja Matt.

-Matt- Onyx próbál halkan közbeszólni, hogy megállítsa Matt idegességét, de a fiú mint aki meg sem hallja fojtatja.

-tényleg sajnálom. Nem akartalak megijeszteni, nem akartalak bántani. Sajnálom a cigit is én csak..-

-MATT!- Onyx enyhén felemeli a hangját, amin ő maga is meglepődik. De ami még meglepőbb az az, hogy hozzáér Matt-hez. Ő ér hozzá. Matthew megáll a lépteiben és a beszédet is abbahagyja. Teljes figyelme a kicsin van, aki ijedten elkapja a kezeit Matthew válláról. -csak.. már rég nem ölelt meg senki és.. én csak.. csak megijedtem.. a..azt hiszem.- Onyx dadog össze vissza, tekintetét szigorúan a padlón tartja míg a kezeivel játszadozik. Matthew pedig szánakozva nézi őt. Matt közelebb lép és gyengéden felemeli Onyx fejét az álla alá nyúlva. Amint Onyx tekintete találkozik a zöldekkel egyből elfogja egy nyugalom érzet. Nem érzi, hogy félnie kéne. A zöld szemek barátságosan csillognak.. ez csak Matt. Matt aki egyedül neki árulta el valódi nevét.
Matthew mosolyogva néz rá, hüvelykujjával pedig elkezdi simogatni Onyx arcát. Matt hátra lép, ezzel Onyx arcát is elengedve majd széttárja a karjait.

-szabad?- kérdezi mosolyogva. Onyx is elmosolyodik, majd félve a fiú karjaiba lépdel. Onyx szorosan öleli Matthew derekát, aki az ő hátát simogatja, állát pedig a kisebb fejére helyezi. Onyxot egy olyan érzés fogja el amit már oly rég nem tapasztalt. Az utolsó ember aki megölelte az Max volt. Arra nem is emlékszik, hogy a szülei mikor ölelték meg utoljára, vagy hogy egyáltalán megölelték e valaha. A kisebb mélyen magába szívja a fiú illatát és szép lassan izmai ellazulnak az ölelésben. Matthew folyamatosan simogatja a hátát és enyhén dülöngél vele. -milyen érzés?- suttogja Matt, Onyx pedig hallja a hangján, hogy mosolyog.