Kert a semmi közepén

6. Egy, két, há, négy

Kincsőr új ruhákat tett le az ágyra.

- Egy óra múlva visszajövök. – mondta – Addig öltözz át! – ezzel pedig tovább is állt.

Hamu kíváncsian gurult oda és kézbe vette a pólót. Egyszerű fehér rövidujjú volt. Bár meglepően jó minőségű anyagból. A ronda, sötétzöld nadrág térdig érő és bőszárú volt. Az összeállítás leginkább egy iskolás tornaruhára emlékeztette. Visszadobta őket a takaróra és a képernyőhöz ment. Egy mozdulattal felnyitotta, mire egy fa domborodott ki rajta. Ott folytatta a kutatást, ahol este abbahagyta. Lerakta az oldalt és újat nyitott. Rákeresett egy újabb fára a lexikonban és elkezdte végigolvasni az adatait. Miután végzett, előhúzta a jegyzeteit és a térképen bejelölt egy újabb területet. Majd hátrébb gurult és elégedetlenül szemlélte a szivárványszínűre színezett Európát.

Kincsőr szerint az Üvegházban lévő növények mind az egykori helyi élővilágból valók. Ha rá tudna jönni, hogy nagyjából hol lehetett ez a terület, akkor legalább lenne egy kiinduló pontja. De egyelőre csak annyit tudott megállapítani, hogy valahol Közép-, vagy Kelet Európában lehetnek. A sokadik lágyszárú növény után belefáradt az olvasásba és lezárta a növény alapú kutatási anyagait. Helyette a komplexumról eddig összegyűjtött adatait nézte át. Észre sem vette, hogy elszaladt az idő. Ania szólt rá, hogy Kincsőr már elindult érte. És ha nem akarja megváratni, nem ártana átöltöznie.

Hamu kapkodva vedlette le a pizsamáját és épp akkor dugta ki a fejét a pólója nyakából, mikor Kincsőr belépett az ajtón. A tekintetük találkozott, utána viszont Kincsőr egyből a képernyőre pillantott. Hamunak elakadt a lélegzete. Elfelejtette lezárni! Lassan odafordította fejét és közben próbált egy magyarázattal előrukkolni. Viszont amit látott, az nem egy alaprajz, hanem Ania feje volt, aki a megszokott kis halvány mosolyával nézett vissza rá. Megkönnyebbülve sóhajtott, mikor látta, hogy Kincsőr nem fogott gyanút. Ehelyett csak leakasztotta a fogasról a kabátját és felé dobta. Hamu megpróbálta elkapni, de túl lassú volt és képen találta.

- Gyere! Ma még sok dolgom van!

A kórház folyosóit egyszerűen nem lehetett megszokni. Hamu már korábban kérdezte Kincsőrt és Aniát is, hogy miért van ilyen sötét és miért nem lehetne felkapcsolni a világítást. Hiszen egyértelműen ott voltak a mennyezeten a lámpák. Viszont mind a ketten ugyanazt válaszolták: energiatakarékosság.

Meglepő módon ezúttal nem mentek messze. Néhány kanyar után egy áttetsző ajtó előtt találták magukat, ami Kincsőr egy mozdulatára kettényílt és hangtalanul besiklott a falba. A teremben felkapcsolódtak a lámpák. A fényük eleinte csak derengett, majd lassan erősödni kezdett. Hamu, Kincsőr nyomában gurult át a küszöbön. Egyből érezte, hogy jó pár fokkal melegebb volt odabent, mint a folyosókon. Körbenézett és mindenhol különböző korlátokat, súlyokat és egyéb edző felszereléseket látott. Határozottan egy tornateremben voltak. Kincsőr elvette a kabátját, majd a terem szélén lévő fogasra akasztotta. Utána ő is levette a sajátját. Hamunak ekkor tűnt csak fel, hogy ezúttal nem a megszokott bakancs-taktikainadrág-garbó ruhakombinációját viseli, hanem egy melegítőt és egy lazább világos felsőt. A csuklójáról lehúzott egy hajgumit és egy pillanat alatt összekötötte a haját, majd intett Hamunak, hogy kövesse. Felsegítette egy kipárnázott kezelőasztalra, és hanyatt fektette.

- Először bemelegítünk, utána csinálunk pár erősítő gyakorlatot, a végén pedig egy gyors kis levezetést. – közölte szárazon.

Hamu naivan bólintott. Nem hangzott vészesen a dolog. Nagyot tévedett.

Igyekezett a tőle telhető legjobban követni Kincsőr utasításait. Fej, váll, könyök, csukló, törzs, csípő, térd, boka. Mire minden testrészen végig értek már folyt róla a víz. Azonban ez még csak a bemelegítés volt.