~𝔘𝔫𝔢𝔵𝔭𝔢𝔠𝔱𝔢𝔡 𝔩𝔬𝔳𝔢~

14. Nem vagyok féltékeny

-Dave-

Mai nap igen sok tennivalóm van az irodában, így rettentően elfoglalt vagyok, de lassan haladok, ugyanis egy bizonyos nőszemély jár a fejemben vagyis inkább az, amit reggel mondott mielőtt eljöttem. Sosem volt még ennyire flörtölös kedvében, bár valószínűleg csak idegesíteni szeretett volna. Azt reméltem, hogy a rideg viselkedésem őt is azzá teszi velem szemben, de fordítva történt. Élvezte, azt hogy húzza az agyam, ami annyira nem is meglepő, mert sokszor csináljuk ezt, de most valahogy más volt. Nem tudtam hová tenni a viselkedését, főleg azért sem, mert éjjel még haragudott. Mi változhatott meg ezalatt a pár óra alatt? Furdalt a kíváncsiság és bár tudtam, hogy a cég ügyeivel kéne foglalkoznom, de kiakartam deríteni, hogy mi ez a hirtelen jófejség részéről, így írtam neki.

Seggfej🙄: Ne haragudj a reggeli viselkedésem miatt, esetleg egy ebéd?

Stírőlős🙄: Nem fog menni, másnak ígértem az ebéd időmet.

Felhúzott szemöldökkel olvastam az üzenetet és azonnal válaszoltam is neki.

Seggfej🙄: Audreyval leszel? Csatlakozhatnánk Nickkel.

Stírőlős🙄: Egy régi baráttal találkozok az egyetemről.

Seggfej🙄: Az a régi ismerős férfi?

Stírőlős🙄: Nem, mintha sok közöd lenne hozzá, de igen. 😛

A saját szavaimmal vág vissza. Talán reggel kicsit durva voltam, de megvoltam győződve arról, hogy nem akarok vele jóban lenni, de most egy furcsa érzés kerít hatalmába, amit mostanában egyáltalán nem éreztem és ez ismét nem tetszik. A gondolkodásomból a telefonom csipogása zavart meg, ami újabb üzenetet jelzett.

Stírőlős🙄: Csak nem vagy féltékeny Harris? 😉

Seggfej🙄: Dehogy is, azt csinálsz amit akarsz.

Stírőlős🙄: Ezt örömmel hallom, mert lehet én is levezetném vele a feszültséget.

Seggfej🙄: Csak nyugodtan, szíved joga.

Stírőlős🙄: Örülök, hogy te is így látod. Este találkozunk. 🤭

Maylin elköszönt, így én is nyugodtan folytathatom a munkámat, de az idő hiába telt, én nem haladtam a munkával, mert csak Lini és az idegen pasi járt a fejemben. Nincs jogom mérgesnek lenni, ugyanis tegnap este ugyan ezt csináltam, de a francba is akármennyire nem akartam volt bennem féltékenység. Nem akartam, hogy lefeküdjön azzal a pasival, önző voltam és igazságtalan, de nem engedhettem, így írtam Nicknek, hogy ebédeljünk együtt és véletlen pont Maylin éttermét ajánlottam ehhez. Nick azonnal válaszolt is, hogy 20 perc múlva felszabadul, így találkozzunk ott, ezért én fel is kaptam a kabátot és a kocsikulcsot, majd elindultam.

-Maylin-

Masonnal egy szakra jártunk az egyetemen. Nagyon rendes és segítőkész fiú és ezért is imádta mindenki. Egy ideig folyton azt találgatták az ismerőseink miért nem vagyunk együtt még, de csak páran tudtuk a róla, hogy ő a másik nemhez vonzódik, talán ezért is értettük meg egymást ennyire. Sosem volt közöttünk több egy nagyon jó barátságnál, így amikor ma reggel üzent, hogy Illevinebe van egy megbeszélése és szívesen találkozna, azonnal igent mondtam, most pedig vagy 20 perce már, hogy beszélgetünk.

- Őszintén szólva rettentően meglepődtem mikor olvastam a neten, hogy Maylin Gelbero férjhez ment. - mondta, majd belekortyolt a limonádéjába.

Bíztam Masonben, de nem mondhattam el neki, hogy ez a házasság kamu. Tartom magam ahhoz, hogy minél többen tudják az igazságot annál nagyobb a veszélye annak, hogy lebukunk és ezt nem engedhettem, így mosolyogva válaszoltam neki és meséltem el a kamu sztorinkat, amit még akkor találtunk ki, amikor az apjáékhoz mentünk.