~𝔘𝔫𝔢𝔵𝔭𝔢𝔠𝔱𝔢𝔡 𝔩𝔬𝔳𝔢~

4.Szívesség

*Dave*

El sem hiszem, de a tegnap este egész jól sikerült. Audrey egy remek csaj, már az első pillanattól kezdve tudtam, hogy jól kifogunk jönni. Linnél meg az volt a csoda, hogy nem öntött le az első kezébe kerülő itallal és hagyott ott a fenébe. Kedvenc embere ugyan nem lettem, de talán az est végére már belátta, hogy annyira mégsem szörnyű a társaságom. Bevallani ugyan sosem fogja, én mégis tudom. Éppen az új ügyfeleim adatlapjait néztem, amikor facetime hívást jelzett a telefonom, ahol a drága testvéreim hívtak. Már az sem szokott jót jelenteni, ha az egyikük hív. Zárójelben megjegyezném, hogy nem azért mert ennyire utáljuk egymást, hogy csak akkor beszélünk, ha muszáj, hanem azért mert mindhárman sokat dolgozunk, nekik ráadásul már gyerköcők is vannak, így inkább írásban szoktunk beszélni. Na de visszatérve a híváshoz, tudtam hogy valami történt, ha mindketten egyszerre keresnek, így pár perc után felvettem a telefont, amibe először Cara szólt bele.

- Drága bátyókám, mi újság veled? Hogy vagy?

- Cara, tudod hogy imádlak, de ne köntörfalazz mondd mit akarsz.

- Miért csak úgy már fel sem hívhatunk?-kérdezte Bryan

- Dehogynem, csak általában olyankor valami van, ha ti ketten együtt kerestek és sosem jó.

- Hát jó, valóban van valami.-kezdett bele az egyetlen húgom.-De nem fogsz örülni. Hétvégére ugye grill partit szervezünk nálunk, amire te is igent mondtál. Na szóval anyuék is jönnek és anya egy randit szervezett neked ide Kristinnel, az egyik új gazdag lánnyal a szomszédukból.-hadarta el a mondandóját.

- Ha ez vigasztal, jó nő.-közölte értelmes beszédét bátyám. Néha jobb lenne, ha megsem szólalna komolyan.

- Akkor majd máskor elmegyek.

- Ne már, én veled akarok lenni kicsit.

- Majd máskor együtt leszünk. Nem vagyok hajlandó egy lányt a nyakamba venni egész estére anya kedvéért.

- Keress magadnak valakit, akit bemutathatsz anyának a barátnődként.-szólt hozzá a témához a Bryan és végre egy viszonylag jó ötletet mondott.

- Ez nem is olyan rossz ötlet.

- Ja, mondjuk ahhoz találnod kell egy lányt, aki elvisel téged egy egész délutánon át. Nehéz lesz, de én hiszek benned öcskös.-mondta miközben egy almába harapott bele.

- Örülj, hogy nem vagyok ott. Most biztos repült volna feléd valami.-válaszoltam.

- Nincs valami lánybarátod, aki eljátszaná egy estére ezt?-kérdezte Cara.

Én pedig elkezdtem gondolkodni, hogy kit kérhetnék meg. Van egy csomó lány akikkel kavartam, de félő hogy mivel nem hívtam őket többször egy-két alkalomnál rám vágnák a telefont, amint bemutatkozok. Szóval más ötlet kellett és akkor beugrott két ember is. Audrey és Maylin. Mivel Maylin valószínűleg az arcomba röhögne és elküldene a picsába, meg amúgy se vagyok biztos benne, hogy kibirnank egy egész délutánt együtt. Sajnos vagy nem sajnos tényleg sokat változott és túlságosan ugyanolyan személyiséggel rendelkezünk, így vagy megölnénk egymást vagy megölnénk egymást. Nem igazán tudok más változtatott elképzelni hiába telt jól a tegnap este.

- Tulajdonképpen van. Két lány is eszembe jutott, akik jók lehetnek erre a szerepre. Fel is hívom őket.

- Sok szerencsét, drukkolok öcsike, de ha mégse jön össze jót fogok nevetni, mikor anya kerítőnöt játszik.-mondta végszóként kedves testvérem, amire én rányomtam a telefont.

És akkor most jöjjön a neheze rákell vennem az egyik lányt erre a fantasztikus családi eseményre és arra, hogy játsza el a barátnőmet.

*Maylin*