~𝔘𝔫𝔢𝔵𝔭𝔢𝔠𝔱𝔢𝔡 𝔩𝔬𝔳𝔢~

5. Segítség

*Dave*

Audreyval ketten maradtunk a helyünkönk, a lányra néztem, akinek szeme szikrákat szórt. Hát jó, lehet nem a terv szerint cselekedtem. De egyszerűen már rettentően boszantott ez a nő. Gyerekes és makacs. 7 évvel ezelőtti dolgon hisztizik még mindig.

- Elárulnád, hogy ez mire volt jó?-érdeklődött a velem szemben ülő nő.

- Bocs Aud, de inkább megyek egyedül és bevállalom azt az idegen lányt, minthogy ezzel a hisztis lánnyal kelljen egy délutánt eltöltenem.

- Vigyázz, hogy beszélsz. Ő a legjobb barátnőm akkor is.-mondta a lány, majd mellettünk az emlegett szamár száguldott ki, de Audrey azért utána szólt.

- Hová mész?

- Messze tőletek.-jött a válasz, mire most én forgattam meg a szemem, úgy látszik ez ragályos dolog.

- Hát ez remek, elüldőztük a saját étterméből.-fordult vissza felém.

- Úgy is megbékél.-vontam meg a vállamat.

- Velem biztosan. Veled már nem biztos.

- Hét évig megvoltam nélküle, ezután is menni fog.-közöltem, majd még kicsit beszélgettünk Audreyval, aki próbált segíteni új tervet kieszelni.

*Maylin*

- És még volt képe a fejemhez vágni, hogy mostmár jó nőnek tart. Fhu, de felpofoztam volna.-mérgelődtem, miközben Nick házvezetőnője lerakott elém egy zöld teát.

- Ez végülis dicséret.-jegyezte meg Nick, amire egy nem túl szép nézéssel díjaztam.- Figyelj Lin, tudod mennyire imádlak, de nem gondolod, hogy kicsit túlreagáltad? Kért egy szívességet, mondhattál volna annyit, hogy nem és kész.

- Te most az ördögi oldalon állsz?-néztem rá felhúzott szemöldökkel.

- Én egyik oldalon sem állok. Dave a legjobb haverom, te pedig olyan vagy mint a húgom. Mondjuk az tény, hogy ez nem volt egy jó ötletük, de még mindig tartom azt, hogy túlreagáltad. David nem rossz srác, forrófejű, néha előbb jár a szája, mint azt átgondolná, de jófej.

- Kár, hogy ezt az oldalát nem ismerem.

- Mert nem akarod megismerni, ezt az oldalát.-mondta és elgondolkoztam szavain.- Tudod mit bánok Lin?

- Mit?-kérdeztem rá.

- Hogy akkor mikor Ane odajött az asztalunkhoz, nem akadályoztam meg azt, hogy beszéljen. Minden másképp lett volna. Nem utálnátok egymást.- mondta, én pedig ezzel egyetértettem

- Szóval szerinted segítenem kellene neki?-kérdeztem Nicket.

- Nyilván, mint legjobb barátja kötelességem azt mondani, hogy igen, mint a te legjobb barátod azt mondom, tégy belátásod szerint, de Dave tényleg nem rossz srác adnod kéne neki egy esélyt, hogy bizonyítsa azt, hogy ő sem olyan, mint régen. Mindenki változott Lin, senki nem ugyanolyan.

- Nem érdemelünk ilyen jó barátot, mint te.-mondtam, mire felnevetett.

- Igen, ez pontosan így van.-felelte, mire meglöktem a vállát és elővettem a telefont, majd üzentem Davidnek és vártam a válaszát.

De az két nap múlva se érkezett, így úgy voltam vele, hogy akkor pukkadjon meg és szenvedjen csak a családja által szervezett randiján. Remélem valami idegesítő fruska lesz.
Audreyval rendeztük a nézeteltérésünket, ő bocsánatot kért, amiért erőltetni akarta, én meg azért, hogy faképnél hagytam őt is.

Ma szombat van és éppen a csokis gofrimat eszem az irodában, amikor egy képet kaptam meglepő módon Bryantől, David bátyjától, amin Dave, az édesanyja és gondolom az anyja által szervezett lány állt, Dave pedig észrevette, hogy fényképezik így bemutatott.