Szikra (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Drága anyák

Ana szemszöge

Tudtam, hogy ő fog először megszólalni.

- Szégyen látni, hogy hova jutottatok és kikkel álltatok össze.

- Irina, te mindig olyan kedves vagy - szól neki Daniel.

Nem szakította el senki a pillantását a saját anyjától.

- Miért mentetek el? - kérdezi Victoria.

- Remélem ez nem komoly kérdés anyukám - néz rá Paul.

- Mindent megadtunk nektek!

- Susan. Haza kellett volna jönnöd - szól most Jade.

- Ezt te sem gondolod komolyan.

- Szerettelek.

- Ez az volt a részedről? Nekünk az egy börtön volt és ilyenek lettünk - mutat végig rajtunk.

- Mindet megkaptatok, amit kell - szól anyám miközben engem néz.

- Mindent? - hajolok előre, amikor ő is ezt tette.

- A legnagyobb bánatom az, hogy most élve látlak.

- Ezt mondanod sem kell.

Felemelte felém a kezét, de megfogtam a bilincs láncát és megcsavartam a kezét. Tudom, hogy ez fáj neki.

- Nem kisgyerek vagyok már - dobom vissza a kezét és dőlök hátra.

- Törődtünk veletek - szól most Melissa.

- Anya, kérlek. Ne játszd ezt - szól Daniel.

- Így volt! Bármi bajotok volt segítettünk! Megsérültetek úgy láttunk el, hogy ne látszon semmi! Daniel! Az arcod nem lenne ilyen. Megégtél! És te Ana? A hátadon nem volt egy éppen maradt bőr sem. Mégsem látszik semmi!

- Ezt mind nektek köszönhetjük. Most mondjuk, hogy jaj de aranyosak vagytok? Ti küldtetek oda! Ha nem így lett volna, nem is kellett volna ellátni minket! Az arcom? Te magad nyomtad rá a forró vasalót! És aztán jössz Ana hátával? Tudtátok, hogy bajban vagyunk Afganisztánban mégsem jöttetek!

- Te voltál ott vele! Neked kellett volna vigyáznod rá - fordul felé Jade.

- Ne akard rám fogni! - szólt indulatosan.

Igen, ez érzékeny téma neki. Akkor bajban voltunk és neki el kellett menjen. Engem elfogtak. Most is érzem azt a fájdalmat.

- Pedig te voltál ott!

Daniel keze ökölbe szorult. - Remélem tudjátok, hogy azután lett biztos, hogy eljövünk.

- Mikor találtátok ki? - kérdezi Victoria.

- Tíz évesen - felelem.

Még anyám is kissé meglepett arcot vágott.

- Sokáig tartott - feleli végül.

Ez biztos. Még tizenkét év. Hosszú idő volt az biztos.

- De ügyesek voltatok. New York? - néz ránk Melissa.

- Látod - feleli Susan.

- Egyszer sem akadtunk a nyomotokra. Azt gondoltuk Európában maradtok, egy ismert országban.

- Nem így volt - mondom szűkszavúan.

- És most mit tervezel? - néz rám anyám.

- Nem hinném, hogy közöd lenni hozzá - szól Daniel.

- Te vagy a védelmező közöttetek, mégsem megy valami jól. Paul az ész. Te drága Susan a jóság. És te? - néz rám.

- A te lányod vagyok pontosan tudod.