Szikra (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

"Tökéletes"

Bucky szemszöge

Nem akartam ennyire zavarba hozni, de nagyon aranyos, hogy nem tudja mit is tegyen. Én viszont tudtam mit akarok tenni.

Lassan mentem utána, miközben az ajtó előtt megállt. A háta mögé álltam és úgy fogtam meg a derekát. Még mindig ez a ruha volt rajta.

- Én lennék a legnagyobb idióta, ha elengednélek téged.

- Attól, hogy a külsőm tetszik, még...

- A külsőd fogott meg, ezzel nem tudok vitába szállni, de nem ezért szerettem beléd.

Mondtam már neki, hogy szeretem. Biztosan most is zavarban van, így lassan fordítottam magam felé. Nem engedtem el, hanem kezem végig siklott a hátán és a másik oldalt állt meg.

- Ha kell mindennap elmondom neked, hogy végül elfogadd, hogy ami köztünk van az nem egyszeri alkalom.

- Miért vagy ennyire biztos? - dönti oldalra a fejét.

- Mert látom a szemedben, hiába mond mást a szád.

Most is ahogy rám néz. Ezt nem tudja titkolni előlem.

Megsimogattam az arcát. Mindig lenyűgöz a puha bőre. Most is ugyanazt gondolom, hogy olyan, mint egy porcelán baba.

Szorosabban fogtam rá, amikor a mellkasomra döntötte a homlokát.

- Itt is vannak New Yorkban. Eddig nem buktunk le, de sosem tudni.

- Itt? - feszültem meg. - Többször átnéztünk mindent és nem találtunk senkit.

- Long Island.

- Tudod, hogy hol?

- Pontos címet nem. Csak nagyjából van adat róla. Gondoltunk rá, hogy megnézzük, de...

- Nem, nem nézel meg semmit. Majd én fogom.

- Az is gyanús lenne.

- Itt vagyunk mind, nem lenne az.

- Rendben.

Lenyúltam a combjaihoz és felemeltem. Zavarban volt most is ahogy végre egy vonalban volt a fejünk. Kezeit lassan tette a vállaimra. Tudom, hogy még mindig fáj neki.

Oda léptem a villany kapcsolóhoz és lenyomtam, így teljesen sötét lett. Csak a combjait fogtam, amivel ő is átfogott engem és bevittem a szobába. Lehúztam a takarót és belülre fektettem le. Tudtam, hogy most lehetne meg a következő alkalom.

- Nem látlak, de tudom, hogy most is azokkal a gyönyörű szemeiddel nézel.

Adtam egy csókot a homlokára és mellé feküdtem, majd felhúztam magunkra a takarót. Ő is a hátán feküdt és én is.

- Miért volt gond, amikor azt mondtam neked, hogy tökéletes vagy?

Azóta is kíváncsi voltam erre, úgy gondoltam, hogy ez az az alkalom, amikor rákérdezhetek.

- Láttál már minket együtt. Mit gondolsz az összképről?

- Elég érdekes.

Tényleg az volt. A két lány gyönyörű. És a két pasi is a nők körében ugyanazt váltja ki, mint ők. Nem lehet nem rájuk nézni, egyszerűen vonzák a szemet.

- Tökéletesek. Ezt a szót kerested.

- Igen.

- Nem véletlen. A legszebb nőket választották ki és a legjobb apákat. Mindenből a legjobbat. Előre megtervezték, hogy milyenek legyünk. Mesterséges megtermékenyítés. Amit látsz rajtunk az direkt ilyen. Az alakunk, a szemünk, a hajunk. Minden. Tökéletes és ezt mi utáljuk.