Szikra (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Félelem

Bucky szemszöge

Fogalmam sem volt róla, hogy mihez kezdjek magammal. Nem mentem utána, így is szar volt a helyzet. Mi a fenét mondjak még neki?

Tartsam meg magamnak? Becsaptam a bejárati ajtóm. Tartsam meg magamnak? Nem fogom megtartani magamnak!

Mi az, hogy a barátai meglátnak? És akkor mi van? Nehogy már ezért ne lehessen semmi! Ez abszurd. Ha akar valamit, akkor miért fogja ezért vissza magát? Nem bonyolódnak kapcsolatba...

Már pedig te belefogsz Napsugaram. Már nem egyszer utalt arra, hogy én is tetszem neki, nem fogom a barátai miatt ezt veszni hagyni. Én úgysem árulnám el senkinek.

Most visszafogtam magam. Meglátjuk mit kezdesz majd azzal drága Ana, ha nem fogom.

Szombat este mentünk el Steve-el a bárba. Hallotta, hogy Susan mondta a kollégájának itt lesznek ma. Nem tudom velük pontosan mi van, de nem hinném, hogy jobb a helyzet, mint nálunk.

Ana a pultban állt, a barátai vele szemben ültek, mi pedig a legközelebb hozzájuk.

- Hátha mondanak valamit - nézi őket Steve.

Én ezt nem hiszem. Ana tudja, hogy jól hallunk, biztos mondta a többieknek.

- Egyre több a munka, hogy jön a jó idő és vele a sok turista - panaszkodik Paul.

- Ja, kezd unalmas lenni.

- Ti szegények. Látnátok reggel a kávézót! A sok fáradt, idióta és bosszantó ember - mondja Susan.

- Majd megsajnállak titeket - áll karba tett kézzel Ana.

- Menjünk el ma! Naaa, Ana. Mindjárt végzel és holnap nem dolgozol - hajol előre Daniel.

- Nem. Nincs kedvem.

- Mi van veled? Régen mi voltunk a buli királyok. Emlékszel Ankarára?

- Daniel. A felére sem igazán emlékszem és úgy tudom Budapestre szöktünk el.

Na ez mondjuk elég érdekesen hangzik. Nem néztem volna ki ilyesmit belőle.

- Életem legjobb hétvégéje volt. És neked is, látom, hogy mosolyogsz. Azok az idők kellenek! Szartunk mindenre, a szabályokra.

- Sosem meséltétek el, hogy mi történt ott - néz rájuk Paul.

- Ez így van! Öt éve volt, de semmit nem tudunk!

Úgy tudtam mindent megbeszéltek egymással. Ha vannak titkaik, akkor...miért ne lehetne más titok is?

- Édes Susan. Ti olyan kis ártatlanok vagytok.

- Azt tudjuk, hogy te nem Daniel. De Anát is rá vetted. Emlékszem utána két hónapig semmit nem tudtunk rólatok - váltott át franciára.

- Hát - dől hátra Daniel. - Két nap után megtaláltak minket.

- Uhh, az kemény volt mondjuk - ért egyet Ana.

- De mit csináltatok?

- Semmit - mondták egyszerre.

- Ne már! Sosem titkolózunk. Akkor oké, rátok parancsoltak, hogy kuss. De most? Azóta se beszéltek - mondja vádlón Susan németül.

- Susan. Jobb, ha néhány dolog Ankarában és Budapesten marad - néz rá Ana.

- Egész hétvégén nem aludtunk! Buliról bulira jártunk. És neked is tetszett Ana!