Szikra (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Tetszik

Bucky szemszöge

Steve jött fel hozzám. Még mindig fura volt ez az új hely. Azért jöttünk ide, mert kezdett több lenni a munka és itt van mindenki más is. Washingtont éppen kezdtem megszokni, most jöhet ez.

- Mi a helyzet? - kérdeztem, amikor leült.

- Találkoztam ma az egyik szomszédommal.

- Micsoda hír.

- Nagyon csinos lány.

- Szóval ezért említetted meg.

- Aranyos is volt.

- Máris tetszik valaki?

- Nem adta jelét, hogy én is neki.

- Hihetetlen - mondtam szarkasztikusan.

- De ajánlott egy helyet. Kaja és pia egy helyen.

- Csak nem itt a lakás melletti bár?

- Voltál már?

- Nem, de itt lakok mellette. Láttam kívülről.

- Nézzük meg belülről.

Hát így jutottunk le ide. Nem rossz hely. Reneszánsz stílus ihlette az már biztos. Mégis jól nézett ki. Fa berakású volt az egész helység. Steve a pulthoz ült le, pedig kényelmes kanapék voltak.

Egy 50 év körüli nő jött oda.

- Maguk ismerősek nekem.

- Steve Rogers vagyok.

- Így már tudom honnan.

Leadtuk a rendelést és kértünk inni. Egész jó, hogy egyszerre lehet sült krumplit enni és sört inni.

- Tényleg nem rossz hely - mondom.

- Pontosan így nézett ki az a lány! Csak fekete, vállig érő haja volt. Talán magasabb is volt - mutat oldalra Steve.

Oda néztem. Egy nagyon csinos szőke hajú lány volt. Tipikusan az a fajta, aki bármit is tesz gyönyörű. Az alakjáért ölni tudnának a nők és a pasik is, ezt nekem is be kell látnom. Olyan formás volt, hogy ritka ilyet látni. Hátul össze volt fogva a haja és éppen egy idősebb pasival beszélt a pult másik felén. Sötét keretű szemüvege csak még jobban kiemelte az arcát, amin egy hibát nem lehet felfedezni.

- Ő is...egész csinos.

- Máris tetszik valaki?

- Ne használd ellenem a saját kérdésem. Egyébként, ha hasonlóan nézett ki, nem csodálom, hogy jól megnézted magadnak.

- Már megérte ideköltözni?

- Azt azért nem mondtam.

- De gondoltad. Ugyan. Te éltél haltál az ilyen nők után.

- Az ilyen nők általában tisztában is vannak azzal, hogy hogyan néznek ki.

Felszínesek és egy igazi libák.

- Nem tűnik innen sznobnak - nézi még mindig Steve.

- Tényleg nem.

Nagyon sokat nevetett az öreggel, néha hallottam is. A hangja is tökéletes lehet.

Az idősebb nő kihozta az ételt, majd elment és a lánnyal beszélgettek. Néha láttam, hogy kimegy másokhoz.

Steve intett az idős nőnek és kért még két sört.

- Kicsit megváltozott New York.

- Nem is kicsit, tekintve hogy minden ember más benne - teszem hozzá.