Szikra (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Tudok várni

Ana szemszöge

Miért tud ennyire áthatóan nézni? Mintha a lelkembe látna.

Amiket most mondott...ezek. Bárcsak lehetne tényleg így, de veszélyes lehet neki. Nekem is.

Szeret...csak ezt ne mondta volna nekem. Bármi mást, csak ezt ne. Ezzel már nekem is egy kis kaput adott ahhoz, hogy bele menjek ebbe. Nem egyszerű vágyról volt már szó. Sokkal többről.

- Vigyázni tudok rád és meg is teszem. Nem érdekel mennyire vagy veszélyes, vagy milyen ügyesen tudsz küzdeni. Amíg én itt vagyok semmi bajod nem lehet. Nézz magadra, Ana! A kezeid...mégis mi történt?

- Megégett.

Hosszú idő után most szólaltam meg először, a többire nem tudom mit kellene mondanom. Azt, amit hallani akar, de azt inkább mégsem kellene.

- De mégis hogyan? Hol voltatok? - fogja szorosabban az arcom.

- Drezda.

- Németország?

- Igen.

- Miért mentetek vissza oda?

Lefelé akartam nézni, de nem engedte. Rátettem a kezem az övére, hogy úgy húzzam el, de ő csak megfogta a szájához emelte és egy apró csókot adott a kötésre.

- Lehetsz őszinte velem. Soha senkinek nem mondom el.

Kezét vissza tette az arcomra. Újra bizsergett a bőröm, még mindig eléri ezt nálam.

- Tudni akartuk, hogy mi a helyzet. Hogy keresnek minket, vagy sem.

- És?

- Nagyon is keresnek.

- Hogy találtátok meg őket?

- Daniel, két nap alatt a Facebookon találta meg Jadet, Susan anyját más néven. Onnan tudtuk, hogy ott vannak. Így titokban mentünk ketten.

- Ezért volt ideges Susan?

- Persze. Csak akkor szóltunk, amikor már gépen ültünk.

- De nem sikerült jól.

- Azt azért nem mondanám. Öt nap alatt találtuk meg. Van egy nagy kastély. Ott volt. Jade mellett Paul apja volt még ott. Vagyis addig csak őt láttuk.

- Más is volt ott?

- Igen. A Daniel és az én anyám, de szerencsére én nem találkoztam velük.

- Mégis hogy sérültetek meg?

Mennyire meséljek neki részletesen? Szerintem ő is tudja, hogy már így is sokkal többet mondtam el, mint akartam.

- Mindent! - látott bele a fejembe, néha ijesztő.

- Miért kell minden?

- Hallgatlak.

- Ahhj, jó. Megtaláltuk hol vannak, pár napig a helyszínt fedeztük fel. Aztán amikor Jade elment, mi bementünk. Nem is volt gond. Daniel volt az őr, én mentem be. Onnan hoztam el a papírok felét és egy laptopot, de aztán megjött Jade.

- Daniel?

- Akkor nem tudtam mi van vele, de ő meglátta az anyáinkat, így utánuk ment.

- Ekkor szerezted ezt? - mutat a kezemre.

- Nem. Ezt kicsit utána.

- A vállad?

- Na, azt például akkor. Beszélni kezdtünk egymással...