Egy Lány Naplója - Lizett (16+)

19. fejezet

Két napja a lakásunk közelébe sem mentem. Áron állandó szinte kihagyhatatlan pénteki edzésére pakol össze. A fiúk is készülődnek, mert az egyik iskolai barátjuk szülinapi zsúrjára elviszi őket út közben. Anett és Máté egésznap az irodában vannak Szabolccsal jönnek csak haza. Egyedül maradok a villában ez aggasztott egy kicsit.

- Ma nem kérdezed meg, hogy lenne-e kedvem veled menni? – a konyhapultnál ülve figyeltem a készülődő kis csapatot.

- Elhívtalak szerdán, húztad a szád! Ide nem jöhetsz! – rázta a fejét, mire felvontam a szemöldököm. Utálom, amikor titokzatos és sajnos az gyakran előfordul nála.

- Miért? – akadéskodtam vele, közben Kornél lépett a pulthoz egy sporttáskával, ellenőrizte a tartalmát.

- Azért, mert az edzőtársai hímsoviniszta kemény férfiak. Nem viselik jól a nők jelenlétét. – magyarázta Kornél és Áron rosszallóan nézett rá.

- Akkor neked sem kellene menned Copfos! – fontam össze a karomat fintorogva az öcsire. – Diszkrimináljátok a gyengébbik nemet!

- Üljetek be az autóba! Már is megyek utánatok. – küldte előre a tesóit, majd hozzám lépett magához vonva. – Nagyon vicces Lizi baba! Sietek haza mert óriási az étvágyam! – felhúztam az orrom, most még a szexuális utalása sem érdekel. – Ne csináld ezt velem, add a szád! – államnál fogva követelte a csókot mélyen hatolt az ajkaim közé. Megharaptam a nyelvét és felszisszent. Ne erőltesse rám magát, ha éppen játszom a sértődöttet. – Tetszik ez a hév folytatjuk, amint hazaértem! – rám vigyorgott még egy kis csókot adva. De jó, nem ez volt a szándékom! Észre sem vette az erőszakosságát ezek szerint.

Kiürült a ház, bevonultam a szobába folytattam a szerdán félbehagyott regény olvasását. Hasaltam az ágyon, zenét hallgattam miközben lapozgattam a könyvet. Elragadtak a szavakban hordozott érzelmek. Ma máshogy hat rám, mint pár nappal ezelőtt, amikor úsztam a boldogság óceánjában. A regények szerelmes hősei a tűzpróbákon is képesek lennének helytállni. Én pedig beleszakadok ennek a tíz külön töltött rémes napnak a gondolatába is.

Felkaptam a fejem, hallottam a tolóajtó nyíló hangját és egy pillanat alatt a torkomban kezdett dobogni a szívem. Az üresnek vélt villában léptek zaja az én nyúlszívemnek igazán nem tesz jót. Nyúltam a telefonomért az éjjeli szekrényhez mikor a kinyíló ajtón belépett Áron.

- Itt hagytál valamit? – kérdeztem a vállam felett átnézve. Normalizálódott a szívverésem az ő megnyugtató jelenlététől. Elengedtem a telefont, bár nem is tudom mit tehettem volna ezzel. Miután segítséget hívok hozzá vágom a betolakodóhoz, vagy mi járhatott a fejemben?!

- Téged! – belökte az ajtót a sarkával és felsőjét áthúzva a fején közelített hozzám. Eszméletlen látványától száradt a szám, hevesen dobogott a szívem, ahogy torkomra forrtak a szavak.

Tényleg jól felcsigázhattam azzal a kis dramaturg közjátékkal. Mögém térdelve húzta le rólam a nadrágommal együtt a bugyimat. Felhúzott és így csókolt a lábaim közé. Te jó ég! Zilálni kezdtem párnára szorítva az arcomat. Ez valami észbontó élmény, Árontól újra meg újra megbomlik az elmém. Cseppfolyóssá válok a nyelvétől. Nem akarom, hogy abba hagyja. Megfordított, könnyed mozdulattal alám nyúlva. Rám mászott, hevesen szabadított meg a felsőmtől és nyomta az ajkait a melleimre. Simította a combomat, szét tárva az öléhez szorította az érzékiségemet. Csókolt, amíg belém hatolt. Szinte felnyársalt, lélegzetem is elakadt tőle. Hátát simítva húztam közel, rám nehezedett, de nem bántam, így akartam, hogy összeérhessen a lelkünk az egymásba fonódó testünk által. Érzéki még is heves vággyal teli szeretkezés volt. Mintha csak bizalmi kötés lenne az összeolvadó testünkön. Lehunytam a szememet, nyakába fordulva simítottam az izmait. Hallottam a felgyorsuló lélegzetvételeit és a heves szívdobogásomat éreztem miként akar kiszakadni a mellkasomból. Simítottam az arcát figyelve az egy ritmusra mozgó testünkre. Vele változatos, olyan izgalmas, ami minden képzeletet felülmúl. De valahogy az örök kedvenc mikor eggyé válik velem, a férfi erejét érzem minden porcikámban szétáradni.