Egy Lány Naplója - Lizett (16+)

16. fejezet

A koszorúslányokkal mind egy helyen készülődtünk a segítőinkkel. Áron a testvérével volt, mint a tanúja ők a vőlegénynek szánt lakrészben estek át a csodás átalakuláson. Már kész a sminkem épp a frizurámon végezték az utolsó simításokat, amikor mindannyian az ajtó felé fordultunk. Kopogás szűrődött be a kétszárnyas fa ajtón, majd jó kedvűen csilingelő hang hallatszott.

- Csak akkor maradok, ha bugyi nélkül vagytok csajok! – viccelődött Áron a köntösben készülődő lányok előtt, akik nem estek zavarba a szavaitól. Sőt még imponált is némelyiknek a jelenléte. Büszkén húztam ki magamat a székben az epekedő tekinteteket látva, hogy csak nekem sikerült elrabolni az ő szívét. A rászabott kobaltkék öltöny, erre az alkalomra készült, és igazán kiemelte az adottságait. Olyan jól nézett ki, hogy az alsó ajkamba harapva próbáltam elnyomni a rám törő vágyakozást. Egy isten nincs kétségem efelől... de az enyém és ettől roppant boldog vagyok. Mellém lépett, elégedetten támaszkodott meg a karfában, csókra közel hajolva hozzám.

- A bátyád kényszerítette, hogy ezt mondd? – kérdeztem tőle kuncogva.

- Szerinte tanúként minden kérésének eleget kell tegyek, benne van az apró betűs részben. – összeráncolta a homlokát, tudván a testvére jól forgatja a szavakat, és ezt bátran használja, még a nagynapján is. – Szépségem, olyan gyönyörű vagy! – Dicsérő szavakkal nyugtázta a mester munkát, amit rajtam végeztek és még egy kis csókot lehelt az ajkaimra. – Ugye csók álló a rúzsod! – vigyorgott rám a szájához érintve a hüvelykujját. Hát persze, hogy az, különben az esküvőig százszor elkenné rajtam.

- Mit hoztál? – kíváncsiskodva nézegettem a kezében tartott lapos régi ékszerdobozt és kinyitotta a benne rejlő kinccsel.

- Nézd csak! Hamvas családi ékszer. Az üknagyanyámé volt, ő adta tovább a dédszüleimnek majd Tereza nagyi az esküvőjére kapta, azóta nem viselhette más. Még anya sem... Féltve őrzi a matróna, kizárólag rövid lejáratú kölcsönbe adja át, ha méltónak találja az arát. Ezzel a valami régi is ki lesz pipálva a hagyomány szerint.

- Csodaszép! – muszáj volt megérintenem a múlt századi nyakéket, vonzott magához. Az ujjaimmal közelítettem, mikor hirtelen lecsukta a dobozt.

Felnevetett a meglepett ábrázatomat látva. Ez a „Pretty Woman" ikonikus jelenetében vicces és romantikusnak tűnt. De valójában bosszantó, ahogy elválasztott attól a kifinomult gyémánt alkotástól. Vigyorogva ráztam a fejem belenézve a játékosan csillogó szemeibe.

- Nálad nem ragyog jobban, de mindent a szemnek Lizi! – az ujjával mutogatott. – Ha jól viselkedsz egyszer a tiéd lehet, most viszont Edinának kell átadnom. – körbe nézett keresve a mennyasszonyt, mire a belső helyiségre mutattam neki, ahol nagy titokban készülődik, megbújva a kíváncsi szemek elől.

- Ez egy ajánlat? – kérdeztem miközben a gondolataimban cigánykerekeztem a kimondott szavaitól.

- Ígéret a jövőt tekintve! – huncut mosolyra húzódott a szája, ahogy rám nézett. Ez a pasi, mindig tudja, mitől döglik a légy.

- De nem lehetek mindig jó, néha belém bújik a kisördög! – vontam fel mesterien megformált szemöldököm.

- Talán megbirkózom ezzel! – megsimította az arcomat csókot adva.

Amint magamra hagyott készülődni, nem tudtam tovább leplezni a szavai keltette izgalmat. Letörölhetetlen vigyor jelent meg az arcomon.

A belső szoba félig nyitott ajtaján kopogtatva lépett be a mennyasszonyhoz. Hallottam a dicsérő szavait, amiket Edina meghatódva fogadott. Az átvett ékszerben gyönyörködtek az édesanyjával és a tanújával.