Egy Lány Naplója - Lizett (16+)

2. fejezet

Budapest belvárosában, egy irodaházban került kialakításra a „Modellek a Rák ellen" ügynökség székháza. Tágas előtérből fut végig a hosszú folyosó, ami elhatárolja egymástól a fotóstúdiókat és a privát szobákat, illetve a férfi és női öltözőket. A pihenőket, azok a modellek kapják meg, a közösségi aktivitásuk dobogós, így szükségük van arra, hogy csendes rendezett helyeken tudjanak interjúkat adni. Áronnak évekkel ezelőtt utalták ki a sajátját, és szívesen megosztotta a szobát Vikivel és Marcival is, így négyesben tudunk bandázni odabent, amikor nyugalmi időszak van.

Az ajtón csak az ő neve van kiírva, de nem akadályoz minket a birtoklásban, ami az övé azt bátran használhatjuk. Beléptünk a mi kis oázisunkra, saját igényeink szerint rendezhettünk be, abszolút nem ellenezte a felfrissítést miután összejöttünk. Majesz egyedül ücsörgött az asztalnál divatos számára előnyös szettbe öltözködve, egy kólásüveg volt előtte, és a telefonját nyomkodta.

- Megjöttetek? – kérdezte, egy pillanatra felnézett amíg elénk tolta a mai napra kiosztott feladatok listáját. – Kata már berakta a ruháitokat hátra. – mutatott a paravánra a stylist által összeállított vállfán lógó divatos szettekkel.

- Igen, itt vagyunk, nehezen tudtunk átjönni Budáról. Hát te egyedül? – néztem körbe a szobában, miközben leültem mellé az asztalhoz.

- Viki, nem érezte jól magát a fotózás végére, ezért lelépett. – lehorgasztottam a fejemet, nem szeretek akárkivel fotózni, ha ő nincs itt.

- Egy frászt! – vágta rá Áron, mire megszólalhattam volna. – Ellógja a napot, hogy ne kelljen az újak körül ugrálnia. – ledobta a kezében tartott papírokat az asztalra a dzsekiét pedig az egyik üres székre.

- Csak irigykedsz, mert nem neked jutott eszedbe. – csipkelődött Majesz.

- Behúzzak egyet? – vetette oda neki Áron.

- Kösz kihagynám! – sóhajtott. – Nem értem te, hogy bírod ki mellette? – nézett rám, mire a kedvesem arca megfeszült felette állva.

- Én nem rángatom az oroszlán bajuszát. – vigyorogtam. Na persze ennek az ellenkezője igaz, folyton piszkálódom vele. De ő nem bántana nála gyengébbet.

- Hátha még lejjebb rángatnád, kevésbé lenne rátarti. – élcelődött, én pedig komolyan elgondolkodtam rajta, hogy egy kis kényszer pihi ennyire meglátszódik rajta. Áron erre már nem reagált, megmutatja mennyire rendben van az önérzete.

Belépett a paraván mögé, hogy átöltözhessen. Ő nem keres kibúvót a munka alól, és ahogy megjósolta ma az újoncok várnak ránk.

- Tökéletes a kémia... köszönjük. – vigyorogtam a barátomra, közel hajoltam hozzá és eltakartam a kijelzőt a tenyeremmel. – Tiéd is az lehetne, ha a játék helyett Vikit döngetnéd. – egymásra sandítottunk.

- Kösz nem! – Minden fiú ezzel játszik a baráti körünkből, de Marci szinte függő állandóan a kezében látom a telefonját.

- Áron te vagy ma a főnök! – kiabáltam be neki elolvasva a feladatainkat.

- Mondd még egyszer! – nevetett. Odaléptem a paraván széléhez, és belestem hozzá, félmeztelen jelenléte mindenhol hatással van rám szárad a torkom tőle.

- Elsőre is jól hallottad! – Fogasra akasztott pólót, amit viselni fog, huncut vigyorral az arcomon vágtam hozzá.

- Gyere csak ide, most fegyelmiben részesítelek! – nevetett, ahogy a kezem után kapva, húzott magához. Könnyed mozdulattal emelt a karjaiba, közben dereka köré fontam a lábaimat, meg akart csókolni, mikor hallottuk a barátunk hangját, és megállt.