Egy Lány Naplója - Lizett (16+)

5. fejezet

Suli után Áron napszemüvegben az Audinak dőlve várt rám. Elköszöntem a barátaimtól és siettem felé. Nyakába ugorva köszöntöttem, pedig nem olyan rég láttuk utoljára egymást, de olyan örömmámor jár át a lényétől. Végre az iskolán kívül vagyunk, lábujjhegyen nyújtózkodtam az álláig csókot nyomva. Szorosan ölelt derekamnál fogva, míg a csókunk közben hátra nyúlt kinyitni az ajtót előttem.

Beülve a kocsiba, egyből bekapcsoltam az ülés fűtést. Az egyenruhánkhoz szoknya tartozik minden évszakban ezt kell viselni, de már most is szeptember elején érezhetően hideg van. Miközben kigurult a parkolóból a jóképű „sofőröm" szabad kezét megfogva kezdtem ugratni.

- Jean, a Váci utcára kérem! – vigyorgó szájához emelte az ujjainkat és finoman húzta a bőrömön a puha ajkait. Az érintésétől végig futott a hátamon a borzongás. Talán még is csak a barátnőimmel kellett volna vásárolni menni. A vibráló kémia, ami köztünk van, vad és merész tetteket vált ki belőlünk. Kicsúszik a kontrol a kezemből, ha csak rápillantok. A gondolataim elkalandoztak, a hasamban ismerős pillangók kelnek repkedő örömtáncba, mélyet sóhajtok, mire az ölébe ejti a kezeinket nem kínoz tovább, bár nem is sejti, hogy a puszta létezése is gyötri a vágyaimat.

- Akkor eszel velem egy sütit? – kérdezte lelkesedve.

- Fagyit szeretnék! – biggyesztettem az ajkaimat rá.

- Ne Lizi! Ránézni sem tudok annyit tömtél belém egész nyáron!

- Kimondottan sütit se kéne enned, ki fogsz kapni, ha megint változik a ruha méreted!

- Mondja a négyes kisasszony, hatos fenékkel! – vágott vissza jóízűen.

- Világéletemben négyes ruhákat hordtam és mi bajod a fenekemmel?!

- Nem próbáltam fogalmam sincs milyen! – nevetett a kirohanásomon.

Örülök, hogy jó kedve lett a csúfos reggel után. Viki jól lepipálta őt a közös projektükben, amit nem viselt méltósággal. – Szóval, egy süti Lizkó?

- Nem! – vágtam rá. – Csokiztál délelőtt, Matilda is készül neked valami finomsággal, kissé túl tolod ma a szénhidrátot!

- Edzeni megyek, bűnözhetek, és a desszertemet bezsebelte az a nagyszájú boszorka.

- De az enyémet megosztottam veled. – vontam fel a szemöldököm.

- Tusé hölgyem. – összekulcsolt kezeinket emelte az ajkaihoz egy puszira.

Kedvenc fehérnemű boltomban lépkedtem a sorok között, az egyforma sötét zakókat az autóban hagytuk, a fránya egyenruhától még feltűnőbbé válunk, ha nem lenne eléggé magától is az. – Tényleg nem kapok sütit? – A kezébe adott csipkét dobta az állvány tetejére, miközben tovább zaklatott az édesség hiányával.

- Nem, és azt meg akartam próbálni! – Egymásra öltöttük a nyelvünket.

- Kizárt! – Rázta a fejét a nem tetszését kifejezve a lotyós csipke bodyra.

- Nem tetszik? – vontam fel a szemöldököm, pedig azt hittem a szajhákon értékelte.

- Ízléstelen. Kiégett prostikon sem valami gusztusos...

- Te már csak tudod! – grimaszoltunk egymásra. Áron nézte a neki mutatott darabokat. A reakcióját figyeltem, de semmit nem lehetett ki olvasni az arcából. Úgy látszik csak felvéve hozzák meg a kívánt hatást. Leakasztottam a megtetszett selyem anyagokat, és próbálni kezdtem.

Edina egyforma púder rózsaszín selyemköntöst kért a koszorúslányoktól és rózsaszín „pizsit", ő fehérben lesz. Elkértem aputól a Lelléi villát, így ott tart egy pizsama partit, később bulizunk, csak azt még nem tudja senki mi lesz az én meglepetésem az arának. Eldobják a fiúk az agyukat, amikor felocsúdnak, milyen módon bosszulom meg a hivatásosokat.